Úgy gondoltam, ha már az agnoszticizmussal kapcsolatban indítottam blogot, nem ártana a bevezetőben írtaknál kicsit pontosabban tisztáznom, hogy mit is jelent számomra ez a világnézet.
Azzal szerintem nem mondok túl sok újat, hogy az agnosztikus szót legtöbbször olyan gondolatrendszerek megnevezésére használjuk, amik valamilyen módon a "végső kérdésekkel" kapcsolatos tudás hiányára épülnek. Mivel azonban eléggé szeretünk mindent még tovább bonyolítani, az agnoszticizmus sem csupán egyféle változatban létezik. Először is, a mi kultúránkban - számomra kevéssé érthető módon - a legtöbben az Isten létével vagy nemlétével kapcsolatos kérdést ill. az arra való válaszadás képtelenségét tekintik az agnosztikus gondolkodás alapjának, bár ez a megközelítés azért nem kizárólagos. Ezen túlmenően vannak, akik csak időlegesnek tekintik a tudás hiányát ("Jelenleg nem tudom/tudjuk, hogy..."), mások egyszer s mindenkorra megismerhetetlennek gondolják a valóságot ("Sosem tudhatom/tudhatjuk, hogy..."). Néhányan csak saját magukra mondják ki a tudásnélküliséget ("Nem tudom..." - de más azért tudhatja), néhányan pedig az egész emberiségre ("Nem tudjuk..." - mi, emberek, úgy általában). Végül vannak, akik megfelelő fogalomkészlet híján az egész problémát megragadhatatlannak tartják, tehát még a kérdésfeltevésig sem jutnak el. Mindezekre az "irányzatokra" - azért így idézőjelben, mert nem tudok róla, hogy bármelyiknek is lenne intézményesült változata - az angol weben még külön megnevezéseket is találhatunk (gyenge/erős agnosztikus, ignosztikus stb.), de ezeket most nem szeretném részletezni. A lényeg az, hogy még az agnosztikus gondolkodáson belül is nagyon sokféle változatot lehet elkülöníteni, ráadásul az ezek alapját képező szempontok könnyen kombinálhatóak, sokan pedig még hozzácsapnak egy keveset az agnoszticizmustól eltérő gondolatkörök tartalmából is (így lehet valaki agnosztikus teista/ateista)... Némi kombinatorikai ismeretek birtokában nem nehéz belátni, hogy az "agnosztikus" még korántsem egyértelmű megjelölés.
És akkor a saját nézeteimről: mint ahogy az a korábbiak alapján talán már sejthető, a magam részéről az utolsóként említett, radikálisabb változathoz állok közel. Nem gondolom, hogy a valóságot keresve tudnánk, hogy mit keresünk. A kérdés számomra, ahogy már írtam is, nem az, hogy "Létezik-e Isten?", hanem az, hogy "Mi a valóság?". Isten nem több, mint hipotézis, hasonlóan még sok más lehetséges elképzeléshez. Az, hogy a világ mögött Isten áll, semmivel sem plauzibilisebb feltételezés, mint az, hogy több isten létezik, hogy az univerzum személytelen erőkre vagy elvekre épül, vagy hogy a mindenség értelme a teásbögre az íróasztalom sarkán. Az is lehet, hogy a világnak egyáltalán nincs értelme: egy abszurd világ gondolatát ugyanúgy nincs okunk elvetni, mint egy értelemmel bíróét. Egyáltalán, mi az az "értelem"? Biztos, hogy ezzel a fogalommal kell közelítenünk a mindenséghez...? Az efféle kérdésfeltevések, azt gondolom, a végtelenségig folytathatók. Mondhatnánk, hogy ilyesmin gondolkodni butaság, de szerintem éppen az a lényeg, hogy képesek vagyunk ilyen sehova sem vezető gondolatfolyamok beindítására - sőt, talán csak erre vagyunk képesek. Nemhogy a választ nem ismerjük - a kérdést sem. Így, persze, azt sem tudjuk megmondani, hogy a fel nem tett kérdésekre valaha sikerül-e választ adnunk, vagy hogy minden emberre vonatkozik-e ez a reménytelen tudáshiány. A valóság mibenlétére vonatkozóan egyszerűen nincs tudásunk - vagy, hogy ne mondjak magamnak ellent,
nekem biztosan nincsen.
