2014. május 29., csütörtök
Jegyzet 6.
Elképzelhetőnek tartom akár azt is, hogy maga az "abszolútum" fogalma nonszensz és referenciátlan legyen.
2014. május 21., szerda
Jegyzet 5.
Annak, a csillogó, kék, önmagába zárt gömbnek és a benne őrzött tökéletességnek-abszolútumnak, amit magamban néha-néha elképzelek, továbbá az ehhez fűzött érzéseknek talán a világon semmi, de semmi valóságalapja nincs.
2014. május 20., kedd
Jegyzet 4.
"Az élet, a világmindenség meg minden." - Na, ez talán azért lett szállóige, mert elég jó megfogalmazás-féléje egy nagyon nehezen feltehető kérdésnek.
2014. május 19., hétfő
Jegyzet 3.
A világgal kapcsolatos igazság, innen nézve, korántsem feltétlenül kell, hogy érzelmileg kielégítő, kényelmes legyen a szubjektum számára.
2014. április 15., kedd
Kíváncsiság
Egy életet építek a kíváncsiság köré.
Kezdő kutató vagyok. Dolgozom, hogy tudjak és mások is tudhassanak. Információt gyártok az információs társadalom határvidékén. A megélhetési bűnözés egyik fajtája, mégis több annál (vagy mégsem?).
Nő vagyok. Benne vagyok egy kapcsolatban, amiről sosem tudhatom, vajon teljesen az enyém-e, vajon nem torkollik-e csalódásba, becsapottságba, megalázottságba. Megint és sokadszor.
Aktivista vagyok. Küzdök egy célért, amiben egy többé-kevésbé egyedi értelemben hiszek. Azért küzdök, hogy kíváncsiskodhassunk, hogy a kíváncsiság ne eshessen az emberi zsarnokság áldozatául.
Barát vagyok. Nem túl jó barát. Túl hamar jutok be az emberek szívébe, és túl hamar lépek túl rajtuk. A szeretet és a közöny egymást váltják a barátságaimban.
Vegetáriánus vagyok. Nem eszem halott állatokat. Abszurdnak érzem olyasmit a számhoz emelni, ami valaha élt, mozgott, bizonyos értelemben érzett is.
Vegetáriánus vagyok. Nem eszem halott állatokat. Abszurdnak érzem olyasmit a számhoz emelni, ami valaha élt, mozgott, bizonyos értelemben érzett is.
Különc vagyok. Jógázni járok és pszichológushoz. Mohó élvezettel falom az új szellemi utak tapasztalatait, amikkel ezek a furcsa, szokatlan területek ajándékoznak meg.
Lázadó vagyok. Irtózom a hagyománytól, a családtól, a nemzettől, a megszokástól. Természetesen baloldali vagyok, de valahol elitista is. Hiszem, hogy fel kell rúgni a korlátokat, de azt nem, hogy erre mindenki egyformán képes.
Minden lépésemre hatással van a perzselő, őrjítő vágy a talán soha meg nem kapható tudás iránt.
2014. március 18., kedd
A világvallások őrjítő világképe
Jobban belegondolva, bizonyos "nagy világvallások" egy meglehetősen őrjítő világképet tárnak elénk. Az általam jobban ismert vallásokban (itt most elsősorban a kereszténységre és a hinduizmusra gondolok, de könnyen lehet, hogy más vallások esetében is ugyanezt láthatnánk) a világ lényegét egy heterogén szerkezetű Egység jelenti. Az Egység gondolata, melyhez sokszor a megnyugvás, az egyneműség és az abba való beolvadás képét kötjük, ezen vallások nézetrendszerében feszültséggel telik meg. A keresztények skizofrén, három személyiségű Istene, aki a saját szórakoztatására bűnt elkövető és ezért bűnhődő, nagy áldozatok árán pedig esetleg megbocsátást nyerő élőlényeket modellez, legalább annyira furcsa elképzelés, mint a hinduknál az ugyancsak összetett Abszolútom egyes szikráinak kitörési vágya mentén megbomló isteni egységé. Hogy honnan az Abszolútum, az Egység összetettsége, azt ezek a vallások nemigen válaszolják meg, talán, mert természetesnek, adottnak tekintik. Mindazonáltal, ha komolyan veszem ezeket a világképeket, az az érzésem támad, hogy azok a legszörnyűbb félelmeimet támasztják alá: a létezés eredendő, örökké tartó elviselhetetlenségéét.
2014. március 16., vasárnap
A temetők pátosza
A temetőknek megvan a maguk sajátos pátosza. Nem a búcsú helyei ezek, hanem a megtartáséi. Azt ünnepeljük velük, hogy a maradványok megőrzésével, feldíszítésével nem kell átengednünk halottainkat az ismeretlennek, hanem megtarthatjuk őket magunknak, amíg csak mi magunk is életben vagyunk. Az ismeretlen a temetőn túl lakik, nem benne; a temető az ismerté.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)