2014. május 29., csütörtök

Jegyzet 6.

Elképzelhetőnek tartom akár azt is, hogy maga az "abszolútum" fogalma nonszensz és referenciátlan legyen.

2014. május 21., szerda

Jegyzet 5.

Annak, a csillogó, kék, önmagába zárt gömbnek és a benne őrzött tökéletességnek-abszolútumnak, amit magamban néha-néha elképzelek, továbbá az ehhez fűzött érzéseknek talán a világon semmi, de semmi valóságalapja nincs.

2014. május 20., kedd

Jegyzet 4.

"Az élet, a világmindenség meg minden." - Na, ez talán azért lett szállóige, mert elég jó megfogalmazás-féléje egy nagyon nehezen feltehető kérdésnek.

2014. május 19., hétfő

Jegyzet 3.

A világgal kapcsolatos igazság, innen nézve, korántsem feltétlenül kell, hogy érzelmileg kielégítő, kényelmes legyen a szubjektum számára.

2014. április 15., kedd

Kíváncsiság

Egy életet építek a kíváncsiság köré.

Kezdő kutató vagyok. Dolgozom, hogy tudjak és mások is tudhassanak. Információt gyártok az információs társadalom határvidékén. A megélhetési bűnözés egyik fajtája, mégis több annál (vagy mégsem?).

Nő vagyok. Benne vagyok egy kapcsolatban, amiről sosem tudhatom, vajon teljesen az enyém-e, vajon nem torkollik-e csalódásba, becsapottságba, megalázottságba. Megint és sokadszor.

Aktivista vagyok. Küzdök egy célért, amiben egy többé-kevésbé egyedi értelemben hiszek. Azért küzdök, hogy kíváncsiskodhassunk, hogy a kíváncsiság ne eshessen az emberi zsarnokság áldozatául.

Barát vagyok. Nem túl jó barát. Túl hamar jutok be az emberek szívébe, és túl hamar lépek túl rajtuk. A szeretet és a közöny egymást váltják a barátságaimban.

Vegetáriánus vagyok. Nem eszem halott állatokat. Abszurdnak érzem olyasmit a számhoz emelni, ami valaha élt, mozgott, bizonyos értelemben érzett is.

Különc vagyok. Jógázni járok és pszichológushoz. Mohó élvezettel falom az új szellemi utak tapasztalatait, amikkel ezek a furcsa, szokatlan területek ajándékoznak meg.

Lázadó vagyok. Irtózom a hagyománytól, a családtól, a nemzettől, a megszokástól. Természetesen baloldali vagyok, de valahol elitista is. Hiszem, hogy fel kell rúgni a korlátokat, de azt nem, hogy erre mindenki egyformán képes.

Minden lépésemre hatással van a perzselő, őrjítő vágy a talán soha meg nem kapható tudás iránt.

2014. március 18., kedd

A világvallások őrjítő világképe

Jobban belegondolva, bizonyos "nagy világvallások" egy meglehetősen őrjítő világképet tárnak elénk. Az általam jobban ismert vallásokban (itt most elsősorban a kereszténységre és a hinduizmusra gondolok, de könnyen lehet, hogy más vallások esetében is ugyanezt láthatnánk) a világ lényegét egy heterogén szerkezetű Egység jelenti. Az Egység gondolata, melyhez sokszor a megnyugvás, az egyneműség és az abba való beolvadás képét kötjük, ezen vallások nézetrendszerében feszültséggel telik meg. A keresztények skizofrén, három személyiségű Istene, aki a saját szórakoztatására bűnt elkövető és ezért bűnhődő, nagy áldozatok árán pedig esetleg megbocsátást nyerő élőlényeket modellez, legalább annyira furcsa elképzelés, mint a hinduknál az ugyancsak összetett Abszolútom egyes szikráinak kitörési vágya mentén megbomló isteni egységé. Hogy honnan az Abszolútum, az Egység összetettsége, azt ezek a vallások nemigen válaszolják meg, talán, mert természetesnek, adottnak tekintik. Mindazonáltal, ha komolyan veszem ezeket a világképeket, az az érzésem támad, hogy azok a legszörnyűbb félelmeimet támasztják alá: a létezés eredendő, örökké tartó elviselhetetlenségéét.

2014. március 16., vasárnap

A temetők pátosza

A temetőknek megvan a maguk sajátos pátosza. Nem a búcsú helyei ezek, hanem a megtartáséi. Azt ünnepeljük velük, hogy a maradványok megőrzésével, feldíszítésével nem kell átengednünk halottainkat az ismeretlennek, hanem megtarthatjuk őket magunknak, amíg csak mi magunk is életben vagyunk. Az ismeretlen a temetőn túl lakik, nem benne; a temető az ismerté.