Mármint káosz, a fejemben. Kissé nyavalygós sorok következnek, aki nem bírja az ilyet, inkább hagyja ki ezt a bejegyzést.
Szóval egyre nagyobb káoszt érzek a fejemben, ez a helyzet. Valószínűleg azért, mert az utóbbi két hétben sok időm volt ilyesmivel foglalkozni (remélhetőleg ez az állapot már nem tart sokáig), bár ezek a kérdések előbb-utóbb úgyis felszínre törtek volna bennem. Talán még örülhetek is, hogy nem mondjuk egy vizsgaidőszak közepén.
Nagyjából úgy érzem magam, mint utoljára 18 éves koromban. Erről az időszakról már elég sokat írtam: akkoriban egy hosszúra nyúló világnézeti válságot éltem át, ami, mint utóbb kiderült, sok más szempontból is alapvető változásokkal járt együtt a későbbieket illetően. Az elmúlt néhány évben az ekkor kialakult nézetrendszerem meglehetősen stabilnak bizonyult, nem is ez jelent most számomra problémát, hanem a morális kérdések. Ha úgy vesszük, nem vagyok egyszerű eset: ősrégi törekvésem, hogy az életemet az általam helyesnek vallott elveknek megfelelően rendezzem be, amivel csak az a baj, hogy részben kivitelezhetetlen. Naponta érzem azt, hogy erkölcsileg szembeköpöm saját magamat, hogy nem vállalok elég felelősséget másokért és így tovább - miközben tudom, hogy a lehetőségeimhez mérten igyekszem mindent megtenni, hogy helyesen cselekedjek. (Bár, hadd tegyem hozzá, néha még ez utóbbi sem teljesül - ilyenkor még jobban haragszom magamra.) Időként úgy érzem, jó lenne egy időre kiszakadni a jelenlegi életemből, egy kicsit félrevonulni a világtól, hogy legalább valamennyire rendet tehessek a gondolataim között. Igazság szerint nem is kellene olyan sokat tennem azért, hogy egy időre szabadságoljam magam, de két oka is van annak, hogy ezt nem tartanám helyes döntésnek. Egyrészt az elmúlt években sikerült néhány dologba annyira belebonyolódnom, hogy sajnálnék szakítani a jelenlegi életemmel. Másrészt nem sok esélyét látom annak, hogy a jelenlegi környezetemtől távol, teljesen egyedül, új viszonyokhoz alkalmazkodva sikeresebben tudnám tisztázni a bennem forrongó kérdéseket, mint a mostani körülményeim között. Nagyon szeretnék morálisan helyes döntéseket hozni, de ennek maradéktalan megvalósításához olyan semmi által nem háborgatott, steril környezetre lenne szükségem, ami eltér attól, amiben most élek, illetve amit teremteni tudnék magamnak.
Mégis szükségem lenne az ilyen döntések meghozatalára, a bennem felmerülő kérdések tisztázására, mert előbb-utóbb nem fogok tudni tükörbe nézni.