XY bemutatta legújabb elméletét a Világmindenség működéséről. Elképzelése szerint világunk nélkülözi az eleve adott abszolútumokat vagy értelmet, ugyanakkor történetét az esetlegesség alkalmasint a legváratlanabb vágányokra is terelheti. Lehetséges például, hogy ma még joggal állíthatjuk, hogy Isten nem létezik, de nem lehetünk biztosak abban, hogy később sem fog. Sőt, az is elképzelhető, hogy mi magunk alkotjuk majd meg őt. Nem kizárt az sem, hogy valamikor a Világegyetem története során létrejönnek majd olyan lények, akiknek élete örökké tart, akár vágynak erre, akár nem. Mindez egyben azt is jelenti, hogy bármi, amit el tudunk képzelni, valamikor valóra válhat vagy valóra válhatott. XY állítása szerint az elmélet legmegdöbbentőbb vonása az, hogy közvetlenül levezethető a modern ateista világképből, eddig mégsem nyert szélesebb körű publicitást.
L. ezen a ponton döntött úgy, hogy kikapcsolja a televíziót. A felrajzolt, a világ minden lehetőségét szabadon hagyó és a megkérdőjelezhetetlenül stabil pontokat kizáró világkép rémülettel töltötte el, émelyegni kezdett. Eddig is élt benne az a halvány sejtelem, hogy így is működhet a világ. Saját, legsötétebb félelmeit más szájából hallva azonban úgy érezte, kihúzták a lába alól az addig is ingatag talajt...
