A világvallások őrjítő világképe

Jobban belegondolva, bizonyos "nagy világvallások" egy meglehetősen őrjítő világképet tárnak elénk. Az általam jobban ismert vallásokban (itt most elsősorban a kereszténységre és a hinduizmusra gondolok, de könnyen lehet, hogy más vallások esetében is ugyanezt láthatnánk) a világ lényegét egy heterogén szerkezetű Egység jelenti. Az Egység gondolata, melyhez sokszor a megnyugvás, az egyneműség és az abba való beolvadás képét kötjük, ezen vallások nézetrendszerében feszültséggel telik meg. A keresztények skizofrén, három személyiségű Istene, aki a saját szórakoztatására bűnt elkövető és ezért bűnhődő, nagy áldozatok árán pedig esetleg megbocsátást nyerő élőlényeket modellez, legalább annyira furcsa elképzelés, mint a hinduknál az ugyancsak összetett Abszolútom egyes szikráinak kitörési vágya mentén megbomló isteni egységé. Hogy honnan az Abszolútum, az Egység összetettsége, azt ezek a vallások nemigen válaszolják meg, talán, mert természetesnek, adottnak tekintik. Mindazonáltal, ha komolyan veszem ezeket a világképeket, az az érzésem támad, hogy azok a legszörnyűbb félelmeimet támasztják alá: a létezés eredendő, örökké tartó elviselhetetlenségéét.

A temetők pátosza

A temetőknek megvan a maguk sajátos pátosza. Nem a búcsú helyei ezek, hanem a megtartáséi. Azt ünnepeljük velük, hogy a maradványok megőrzésével, feldíszítésével nem kell átengednünk halottainkat az ismeretlennek, hanem megtarthatjuk őket magunknak, amíg csak mi magunk is életben vagyunk. Az ismeretlen a temetőn túl lakik, nem benne; a temető az ismerté.

Azt sem...

Azt sem tudjuk, hogy mit nem tudunk.

Remélem, így is marad...:)

"Te még nagyon fiatal vagy, és annyira keresed, akarod az igazságot, hogy az hihetetlen. És ez jól is van így."

Agnosztikus idézetek

"Reménytelenül [?] egymás ellen feszül az ember kérdése és a világ hallgatása." (Albert Camus: A lázadó ember)

"Az abszurd nem is bennünk és nem is a világban van, hanem az embernek a világgal való viszonyában." (Szőcs Imre: Camus, avagy a világ nyara)

"Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell." (Ludwig Wittgenstein)

"Kétségtelenül létezik a kimondhatatlan. Ez megmutatkozik, ez a misztikum." (Ludwig Wittgenstein)

"Ha az empirikusan igazolt tudományos tudáson valaki túl akar menni, akkor egy végtelen tér nyílik meg előtte." (Brendel Mátyás, http://ateistaklub.blog.hu/9999/12/31/dick_728)

"Amit nem tudunk, azt nem tudjuk." (Tóta W. Árpád, http://w.blog.hu/2006/12/06/agnosztikus_101)

Jegyzet 2.

A nemtudás ott van bennünk, belülről szúr, mint egy tüske. Helyes voltát igazolni vagy cáfolni nem lehet, hiszen "csak" egy érzés.

A megbocsátás akkor működik, ha elfogadjuk, hogy a másik számára is elsősorban ő maga jelenti a világ közepét. Hogy minket figyelmen kívül lehet hagyni, át lehet lépni rajtunk, miközben talán továbbra is szeretnek.

Agnosztikus vallások - a vallások agnosztikusok

Roppant módon érdekes, hogy az általam ismert vallások, legalábbis azok, amelyek valamiféle metafizikával operálnak, gyakorlatilag mind agnosztikusnak tekinthetők. A különböző vallási tanítások, legyenek mégoly jól felépítettek és bonyolultak is, szinte kivétel nélkül elvezetnek egy olyan ponthoz, ahonnan nincs tovább: eljutunk az abszolútumnak álcázott ismeretlenhez.