Visszatérve magára a szimulált világegyetem kérdésére: először is leszögezném, hogy egyáltalán nem értek ehhez a problémakörhöz, ahogy azt sem gondolnám, hogy bárki, legyen szó akár a hivatkozott cikket ihlető tudósokról is, különösebben értenének hozzá. Az egész csupán feltételezés, azonban mint ilyen, számomra hihetetlenül érdekes. Érdekes többek között azért, mert, ha jobban belegondolunk, potenciálisan tökéletesen ellehetetleníti a "végső" kérdések megválaszolásába vetett hitünket, reményeinket. Amennyiben mi magunk csupán szimulációk vagyunk, azok, akik minket szimulálnak, maguk is lehetnek szimulációk. Sőt, a minket szimuláló szimulációk szimulálói is lehetnek szimulációk... nem folytatom a sort, azt hiszem, így is érthető, hogy, legalábbis elméletileg, a sor akármeddig visszavezethető. Ha pedig így van, azt is könnyen elképzelhetjük, hogy a szimulációs láncolat valamennyi eleme önmagától többé vagy kevésbé eltérő újabb szimulált rendszereket is létrehozhatott, lényegében az evolúciós folyamatnak megfelelően. Feltételezve, hogy mi magunk a szimulációs láncolat n. elemét jelentjük, könnyen lehetséges, hogy a szimulálásunkhoz vezető nagyszámú lépés a kiindulási állapottól (ha egyáltalán volt ilyesmi) annyira messzire vezetett, hogy a kezdeti láncszemek egészen egyszerűen fogalmilag, sőt, minden más módon is megragadhatatlanok a számunkra. Ez esetben pedig még az esélyünk sincs meg arra, hogy a "végső" kérdésekre adható válaszokat (ha egyáltalán van értelme ilyesmiről beszélni) valaha is megszerezzük; reálisan végiggondolva a dolgot, legfeljebb saját szimulálóinkat fürkészhetjük, bár az eddigi tapasztalatok szerint ez sem kecsegtet túl nagy sikerrel.
A fenti gondolatmenet leginkább a saját szellemi kalandozásom dokumentálására szolgál. A leírtak meglehetősen emberarcúak, mi több, a modern, 21. századi ember arcát tükrözik vissza. Egyáltalán nem állítom, hogy a valóságban akár csupán egyetlen szó is helytálló belőlük; ugyanakkor azt sem érzem, hogy bármely ponton ténylegesen cáfolni lehetne az ilyen típusú képzetek valóságosságát.
Ez is jöhetett volna az AAK-ra.
VálaszTörlésDe olyan gagyi... Áttegyem (akkor leszedem innen)?
Törléstegyed. kishitű vagy
TörlésJa, ezért írtál a múltkor, megelőztél.:) Egyébként tudom, hogy kishitű vagyok, már említetted. :P ;)
TörlésHa a világunk szimulált is, és jól szimulált, vagy ha agyak vagyunk egy tartályban, vagy ha a végtelen multiverzum egymástól elszeparált világegyetemeinek egyikében vagyunk, vagy ha... stb. akkor valószínűleg semmit nem tudhatunk meg az "egész", a bennünket befoglaló, a "külső világok" természetéről, sőt még arról sem, hogy egyáltalán vannak-e ilyen világok. Ennek (hogy nem ismerhetjük meg a helyzetet) fizikai korlátai vannak. Másképp fogalmazva: a világ megismerése végső soron fizikai kérdés, téma.
VálaszTörlésAzon rágódni, spekulálni, hogy miért van ez, hogy van ez, hogyan lehetne másképp, meg különféle elméleteket felállítani, amelyeknek nincs közük a gyakorlathoz, nem ellenőrizhetőek, az meg főleg filozófia. (Persze, ez nem jelenti azt, hogy degradálom a filozófiát - foglalkozik az értelmesebb, hasznosabb dolgokkal is.) Szóval, az ilyen spekuláció most legfeljebb is csak tudományos köntösbe öltöztetett sci-fi fantáziálás. Érdekesnek érdekes, de sokra nem megyünk vele, hiszen semmilyen tapasztalat nem áll mögötte, semmilyen tény nem támaszt alá semmit. Mese habbal az egész.
Hogyan lehet egy reális "világmegismerést" felépíteni? Leginkább úgy, hogy aprólékosan építkezünk. Nem fantáziálgatunk nagyon merészen, nem találunk ki "fantomokat", és csak azt vesszük adottnak, ami már nagyon annak néz ki. És persze - erre jó a filozófia - a tapasztalásunk mellett, kidolgozzuk a világmegismerési módszertant. mert ugye, mint tudjuk, nem minden módszer helyes, és célravezető, és ha valaki nem tudja a helyes metodikát, akkor akár az egész életét is elpazarolhatja hülyeségekre - de úgy, hogy közben meg azt hiszi, hogy végig jól megmondta a tutit. hadd ne mondjak példást az ilyen versenyzőkre, és foglalkozásokra, tevékenységekre (vannak sokan).
Így a világmegismerésünk sosem teljesen biztos (hanem az egyes elemei különféle biztonsági, bizonyítottsági fokokon állnak), és szükségszerűen korlátos. Hiszen csak erre, a mi világunkra vonatkozik, csak erről szerezhetünk információkat. A játék (a világ megismerése) így is érdekes nagyon, de a teljességről, a mindent tudásról, és a teljes biztonságról le kell mondanunk. De ez nem szkeptikus, hanem realista-pragmatikus álláspont. Ha mindent nem is tudhatunk, azért arra jó esély van, hogy a dolgaink jól működjenek.