Nagyon ritka, hogy meglátok valamit, és azonnal a magaménak érzem. Josephine Wall (a honlapja elérhető itt) fenti képével, láss csodát, éppen ez volt a helyzet. Érdekes módon egy krisnás ismerősöm egyik közösségi oldalon üzemeltetett adatlapján találtam, de azóta teleszórtam vele az összes számomra elérhető felületet, beállítottam háttérképnek és a többi... Ez a kép egyszerűen én vagyok. Gondolatiságában, hangulatában, mindenhogy. Egy fiatal nő, aki érteni akarja a világot, de csak lehetőségek végtelen sorát látja, melyek mindegyike olyan bizonytalan és igazolhatatlan, hogy bármelyik pillanatban szétpattanhat, mint egy buborék. (Megj.: Az egyik buborék Isten. Talán nem is a legszebb darab.) Aki szereti a meséket, az álmokat, de tudja, egyre biztosabban, hogy bíznia - mégpedig a szó valószínűségi értelmében - csak abban szabad, amit az illúziókat kerülő logika és a tapasztalat együttesen mond neki. Aki szereti a nyugalmat, a természet csendjét, a magányt - igen, a magányt is. Aki szívesen van teljesen egyedül a gondolataival, kielégítetlen és égető tudásvágyával, az agnosztikus elme színes játékaival.
Éppen úgy, mint az a bizonyos nő a képen, a dombtetőn.
Kiegészítés: Azt észrevettétek, hogy a képen látható nőalak fölött is zárt az égbolt? Egy bizonyos határon ő sem láthat túl, csak a buborékokon merenghet.
Ezzel egy kicsit megleptél - egyéb dolgok is kiolvashatók belőle, mint amiket itt leírtál, talán többet is elmond rólad, mint a gondosan megszerkesztett írásaid. Szerintem ez nem egy agnosztikus lélekről árulkodik... bár ezen a nyilvános felületen ebbe nem mennék bele jobban, és amúgy is tiltakoznál ellene :).
VálaszTörlésKedves Eszter, egy esztétikán kívüli (mert hogy a művészetben mi a szép, az eléggé szubjektív - nekem pl. az egyik (a sok közül) kedvenc műfajon, az absztrakt expresszionizmus ;-)) megjegyzés: Ha túl sokat hangsúlyozod (márpedig elég sokat mondod) a te agnosztikus beállítottságodat, abból az olvasóid egy része (mégpedig az idealista/vallásos/irracionalista része) azt fogja gondolni rólad, hogy te egy rideg, kemény lelkű csaj vagy, akinek nincs érzéke a világ szépségei iránt, humorérzéke sincs, viszont kockafeje van, és robotemberként tengeti szánalmas életét. Onnan tudom, hogy az ilyen emberek ezt gondolják, mert koronként, és bizonyos helyeken ahol éppen nem az elvont művészfilmekről, vagy a zenéről beszélgettem - merthogy nem az volt a téma -, hanem mondjuk filozófiáról, tudományról, és hasonlókról, olyan helyeken én is megkaptam ezt a vádat.
VálaszTörlésÉs nem is csodálkoztam rajta, ugyanis tudom, hogy az ide vonatkozó sztereotípia hogy működik.
Szóval, csaxólok... ;-)
Nos, bár nyilván nem vet rám túl jó fényt, már elég nagy gyakorlatom van abban, hogy el tudjam viselni, ha kattantnak néznek.;) Ha például valakinek a gyomra képes is bevenni a hitetlenségemet, azon, hogy nyolcadik éve nem eszem állatokat, vagy, hogy húsz évvel idősebb férfival élek, szinte biztosan kiakad. Pedig szerintem pont ezek a dolgok jelzik, hogy nem is vagyok olyan unalmas.:)
TörlésEgyébként, természetesen, én sem nézek minden művészeti alkotást olyan félig racionális szemüvegen keresztül, mint ezt a mostanit. Ennél tényleg meglepett a gondolati egyezés, azért is tettem fel a képet meg a vonatkozó gondolataimat a blogra. Más esetekben, persze, gond nélkül tudok élvezni egy-egy képet "nem-okoskodó" szempontok mentén is.:)
(Tudom, hogy nem ide tartozik,de írtam Neked egy e-mailt a blogodon keresztül, nem tudom, észlelted-e. Nem baj, ha nem válaszolsz rá, csak gondoltam, szólok, hátha még nem olvastad.:))
Két napja már, hogy válaszoltam is rá...
TörlésIgaz, köszönöm! Bocsánat, másik e-mail címet néztem.
TörlésÖtös műhold: Eszterrel alkalmam volt személyesen is találkozni, és sokkal árnyaltabb képem van róla, mint amit te is lefestettél. Nem szeretnék veled vitázni, mivel a kommentjeidből ítélve alkalmatlan vagy az értelmes beszélgetésre, a személyeskedést viszont hosszú távon nem jól tűröm - eddig igyekeztem visszafogni magam, minden nyilvánvaló célozgatás ellenére is.
VálaszTörlésEgy ember értelmi szintjéről elég sokat elárul az, hogy itt az interneten, ahol egymást csak minimális mértékben ismerhetjük meg, hogyan kommunikál. Én azok közül senkit nem tudok komolyan venni, aki a virtuális világban képtelen megtartani a másikkal szemben a kellő távolságot. Mivel a megnyilvánulásaid alapján ilyennek tűnsz, eddig is kerültem, és ezen az egy kommenten kívül a továbbiakban is kerülni fogom a veled való kommunikációt.
Esztert egy rendkívül értelmes, érzékeny embernek ismertem meg, valójában egyedül az ő blogját olvasom rendszeresen. Annak ellenére, hogy a világnézetünk nem áll közel egymáshoz, mégis nagyon érdekesnek és figyelemre méltónak találom a gondolatait.
Viszonylag ritkán szólok hozzá az írásaihoz, főleg azért, mert az olvasóközönségével való vitákat céltalannak tartom (többek közt épp az időnként megjelenő személyeskedések miatt, amit én egy vitában elfogadhatatlannak tartok), másrészt azért is, mert pontosan tudom, mennyire ragaszkodik az álláspontjához, amiben én nem szeretném befolyásolni, és azt sem szeretném, ha ő érezné úgy, hogy befolyásolni akarom.
Mindenesetre elfogadhatatlannak tartom azt a stílust, ahogy a veled egyet nem értőkkel kommunikálsz (nem csak velem), totális szellemi zárkózottságról adva számot, és ezt nem szerettem volna szó nélkül hagyni.
Ha Eszter ezt elfogadja, sőt keresi a veled való kapcsolatot, az az ő dolga - bár megmondom őszintén, nem hiszem, hogy a hasznára válhat...
(felesleges ezen az ösvényen továbbmennünk, ugyanis nem fogok válaszolni semmilyen ellenséges és agresszív megnyilvánulásodra)
Még valami: Eszter szerintem nyitottabb annál, minthogy csak az "ateista"-"agnosztikus" vonal képviselőinek véleményére lenne kíváncsi, te viszont ügyesen kieszközlöd azt, hogy másoknak elmenjen a kedve az ide való írogatástól.
VálaszTörlésAzt kéne megérteni, hogy ez nem egy küzdőtér, mint ahogy semmilyen normális diskurzus sem az, és minden résztvevőnek sokkal nagyobb hasznára válna, ha a magánéletben felgyülemlett elkeseredettséget/agressziót/frusztrációt nem egy világnézeti vitában, és nem egymáson vezetnénk le.
Olyan nagyon nehéz azt elképzelni, hogy minden vádaskodás és ostoba kirohanás, célozgatás nélkül egyszerűen csak megpróbáljuk egymás szemléletét jobban megismerni, és értelmes felnőttek módjára vitatkozni róla, kerülve az óvodás stílust, amiből már mindannyian régen kinőttünk?
Húha, kérlek, ne essetek egymásnak! Nem vagyok jó a két fél közötti igazságtételben; mindkettőtöket olvaslak, az egyikőtök iránt ismeretelméleti, a másikótok felé pedig személyes okokból vagyok elfogult. Ötös műhold fenti megnyilvánulását én nem éreztem bántónak, de lehet, hogy már más területen is akadtak nézeteltéréseitek, ezt így hirtelen nem tudom. Igazából fogalmam sincs, mit illene még ide írnom; azt mindenesetre nem szeretném, hogy két kedvelt bloggerem alkalmasint egymás haját tépné a legfeljebb csak szellemi jelentőséggel bíró írásaim miatt.:(
VálaszTörlésEszter, ne aggódj, részemről ennyi volt. A továbbiakban is igyekszem elkerülni a hozzászólásokat, ezt azonban az önérzetem miatt nem hagyhattam ki. A lehető legtávolabb áll tőlem az, hogy olyan felületesen ítéljelek meg, mint ahogy "5-ös műhold" feltételezte, ez az, ami kiverte a biztosítékot. Hozzáteszem, hogy abból a pár sorból, amit írtam, nem is következtethetne arra, hogy mire gondoltam.
VálaszTörlésEttől a típusú netes kommunikációtól mindig is irtóztam - tulajdonképpen nemcsak ettől, de szinte minden válfajától -, úgyhogy ne félj attól, hogy ennél jobban belemerülök ebbe.
Megmondom őszintén, az is meglepett, ahogy Pimander hozzászólásait egy másik topikban lekezelte, az a nagyképű, leereszkedő stílus, amivel illette, felháborító volt. Nem értem, hogy miért kell valakit ostobának titulálni csak azért, mert más álláspontból tekint a világra.
De hagyjuk is, mindig igyekszem úgy olvasni a blogodat és a kommenteket, hogy ezeket a jellegű hozzászólásokat figyelmen kívül hagyjam - de hát mint a mellékelt ábra is mutatja, nem mindig sikerül.