Nem vagyok ateista. Valahányszor valaki ezzel a jelzővel illet, finoman, de határozottan megpróbálom visszautasítani. Mégis, az utóbbi időben annyira sokszor és pozitív kicsengéssel léptem kapcsolatba az ateizmussal, főként pedig az azt képviselő ateistákkal, hogy, úgy gondoltam, a rám tett hatásuk mindenképpen megér egy bejegyzést.
A blogtér, a közösségi oldalak és általában az internet hihetetlen erőforrásokat, lehetőségeket jelent, feltéve, hogy jól használjuk. A blog írása kapcsán több olyan blogot ismertem meg, melyeknek szerkesztői explicit módon ateisták; az elmúlt hónapok során pedig "offline" módon is bekapcsolódtam egy nagyon kellemes, a gyakorlatban szintén ateista jellegű társaságba. A csoport egyedüli(?) agnosztikusaként csodálkozva szemlélem azt az előttem is egyre inkább kikristályosodó ateista kultúrát, amihez korábban, amolyan könyvtárakban, interneten bolyongó magányos farkasként, nem volt hozzáférésem. Ennek egyik legfontosabb eleme a tudománnyal való szoros kapcsolat. Mindezidáig azt gondoltam, szociológusként közöm van a tudományhoz; mostanra azt gondolom, magának a szociológiának is vajmi kevés köze van hozzá. A tudomány bizonyos eredményei, főképp pedig a mögöttük álló racionális gondolatiság számomra - szégyellem - tökéletesen új élmény. Írom ezt úgy, hogy több évet töltöttem módszertani tanulmányokkal, melyek során soha nem vettem észre igazán, mire is megy ki a játék. Most, sok kapcsolódó beszélgetés után, talán mintha jobban érteném: a tudomány kérdésfeltevése azonos az enyémmel, ám kereteit nem a fantázia, hanem a működőképesség és azzal összekapcsolódó racionalitás adja meg. A tudomány állításai azért "igazak", mert működnek. Más igazságot megállapítani pedig még idézőjelben sem érdemes, mert ezen túlmenően az igazolás semmilyen tényleges lehetősége nem áll rendelkezésünkre. Az emberi megismerés keretei pillanatnyilag szűkebbek, mint azt korábban gondoltam. Minden más "csak" mese, fantázia, irracionalitás.
Egyébként továbbra is szeretem a meséket. A vallásos, misztikus meséket is. Noha igazságtartalmukat tekintve, természetesen, ezekkel kapcsolatban semmit sem lehet mondani, úgy gondolom, felesleges és visszatartó erejű korlátokat jelent az emberi elme számára a meséktől való teljes elzárkózás. Ezek a dolgok nem igaz vagy hamis voltukból fakadóan kívánatosak. Meghallgatok egy hindu vallásos éneket (a keresztényektől továbbra is szeretem távol tartani magam), elolvasok néhány oldalt Hamvastól, megnézek egy a Közel-Kelet vallásairól szóló filmet csak azért, mert jólesik. Mert mindez az ismeretlen húrjait pengeti, jóllehet teljesen megalapozatlanul. Kissé talán a testi szerelemhez tudnám hasonlítani a dolgot: az ember képes élvezni azt anélkül is, hogy további funkcionalitást várna tőle.
A fentiek ellenére nem lettem ateista. Kinőve a kamaszkorból, képes vagyok megállni a saját lábamon, nem engedek az "akolmeleg" csábításának akkor sem, ha csak egyetlen lépést kellene megtennem, hogy "bent" legyek. A két nézet közötti különbség csupán hajszálnyi, mondhatni, hangulati: ami egy ateistának megalapozatlan álomkép, az számomra mindmáig nem igazolt hipotézis, egy a sok közül. Agnosztikus maradtam tehát, nagyobb részt intellektuális beállítottságból, meggyőződésből fakadóan, kisebb részben pedig azért, mert az az ateizmusnál - számomra - pszichésen befogadhatóbb álláspont.
"A tudomány állításai azért "igazak", mert működnek." Keretbe, falra! :)
VálaszTörlésKöszi, Blue! :)
TörlésKedves Eszter, ellentmondanék: Az agnosztikus álláspont, az istenkérdésben _definíció szerint_ ateista álláspont. Vagyis, egyszerűen az van, hogy az ott agnosztikus állásponton lévő, az automatice, és egyben ateistának is számít. Ez pediglen azért van így, mert az isten-témában az agnosztikus álláspont azt jelenti, arról szól, hogy Isten megismerhetetlen. De nem úgy, hogy Isten lényege mibenléte, és milyensége megismerhetetlen, hanem abban az értelemben is, hogy Isten léte is "megtudhatatlan". Az agnosztikus erről a kérdésről azt mondja, hogy: "nem tudom, hogy van-e Isten, ezt a lényt természeténél fogva megismerhetetlennek gondolom, így mindenesetre - és ezekből következően, teljesen logikusan - nem hiszek a létében". Ez az agnosztikus álláspont istenre vonatkozó "szótári" jelentése. (És most hagyjuk az agnosztikus általánosabb, filozófiai jelentését, ami a filozófiai szkepticizmussal rokon.)
VálaszTörlésA fentiekből következően, ha valaki _nem hisz_ istenben, akkor az a _szavak jelentése alapján_ ateista. Hiszen az "a-teista" szó éppen ezt jelenti. És persze, azt már nem feltétlenül jelenti, hogy "azt hiszi, vagy gondolja - mint pl. én -, hogy "Isten nem létezik, hiszen ez máz az "erős ateista" jellemzője.
Egyébként - ha szabad egy kicsit szubjektívebb vizekre evezni -és egyáltalán nem személyeskedni akarok - én úgy gondolom, hogy te még túl fiatal vagy egy megcsontosodott, szilárd világnézethez. Olyanom nekem van... ;-) A te nézeteid most még alakulnak, változnak, és fejlődnek. És ez így van jól, ebben semmi csoda nincs. Tanulsz, és változol, és közben ezzel együtt alakítod a véleményeidet,a világnézetedet. Gondolj csak bele abba, hogy néhány éve még egy szekta vallásos hívői közé tartoztál. Mekkora hasznos utat jártál be azóta, igaz? És ki gondolja, hogy eme út máris véget ért? Úgyhogy, csak hajrá, a gondolkodás, amúgy rögös terepén! ;-)
Köszönöm, egyáltalán nem volt személyeskedés, amit írtál; én ezt biztatásként értelmeztem és köszönöm.:)
TörlésEgyébként igazából tudom, hogy (1) az ilyen, egymáshoz nagyon közel álló megnevezésekkel kapcsolatos agyalásoknak végső soron nem túl sok értelmük van; valamint (2) azt is, hogy technikailag én is ateistának minősülök, mégpedig gyenge ateistának. De nem fura dolog az ember világnézetét egy olyan szélsőségesen homályos fogalomról (értsd: Istenről) elnevezni, amiről milliószám alkothatók az egymásnak is ellentmondó, egyébként pedig egyenként is ellenőrizhetetlen elméletek? Ennyi erővel nyugodtan lehetnék a-micimackóista is, amennyiben az előbbiek Micimackóval kapcsolatban is elmondhatók. (Sőt, jobban belegondolva, Micimackó még jobb is Istennél, mert róla szólva legalább pontosan tudjuk, miről beszélünk.:)) Az "ateista" számomra részrehajló kifejezés. Az "agnosztikus" az én szememben mindenképpen tetszetősebb, mert általánosabb. Lényegében egy tautológia: azt fejezi ki, hogy nem tudom, amit nem lehet tudni.;) De egyébként bármilyen kifejezéssel is illetjük a hitetlen (ez sem egy rossz szó...) gondolkodásmódot, szerintem a legtöbbször általában ugyanarra gondolunk. Kivéve persze a Hozzád hasonlóan erős ateisták gondolkodását, ott minőségileg is valami másról van szó.
Kedves Eszter,
VálaszTörlésigen, jól mondod, az az agnosztikus, "technikailag" ateista. És ahogy olvaslak, te "érzelmileg" nem vagy ateista, hiszen nem szereted ezt a szót magadra alkalmazni. hanem inkább az agnosztikus szót szereted. Nincs ezzel semmi baj, mindenki azt szeret, amit akar.
Arról, hogy miféle "agyalásoknak", és mennyi értelmük van: Mint azt tudod, a filozófia egy nagy részben, pont olyasféle agyalásnak nevezhető, amely agyalást egy átlagosan értelmes ember meg sem ért, meg sem akar érteni, és teljesen felesleges, haszontalan dolognak tart. Ez már csak így megy. vannak akik téglákból házakat építenek (ez egyébként nagyon dicséretes dolog), és vannak, akik szavakból, és fogalmakból raknak össze másfajta építményeket. Mind a kétféle tevékenység hasznos, sőt szükségszerű is.
Az ember világnézetének (valóban) csak egy tényezője az, amit Isten létéről gondol. Ugyanakkor abban különbözik ez, attól a gondolattól, ami a Micimackó létével kapcsolatos, hogy Isten fogalma az eddig történelemben, és eszmetörténetben is, az egyik legmeghatározóbb, legfontosabb fogalom volt. Attól függően, hogy ki, mit gondolt erről, országok háborúztak egymással, és embermilliók éltek- vagy haltak. És ugyan ma már nem tölt be annyira fontos szerepet ez a fogalom mint régebben, de mint látjuk, azért még mindig jelentős. Még mindig az emberek világnézetének egyik legfontosabb meghatározója.
Emiatt foglalkozni kell vele, és informatív, vagyis sokat elmond egy-egy emberről.
Persze, ki-ki más súlyt ad neki, az egyéni, önmagára vonatkoztatott vizsgálatában. Én pl. ugyan ateista vagyok, de ezt olyan nagyon nem szoktam hangsúlyozni. Mégpedig azért nem, mert van egy olyan, fontosabb, és alapvetőbb (és a világnézetemet inkább meghatározó) nézetem, aminek az ateizmus is csak következménye. Ez pedig az, hogy materialista, naturalista, fizikalista vagyok. Az ateizmus ebből már logikusan következik, és mintegy mellékkörülmény. De persze, ha az Istenfogalomhoz való viszonyról kell beszélnem, akkor az ateizmus fogalmát veszem elő, hiszen nem várom el a közönségtől, hogy a materializmusból levezessék az ateizmust.
Ennek megfelelően, ha a téma éppenséggel az istenhit, akkor szerintem nyugodtan felvállalhatod, hogy ateista vagy. Hiszen a tudás jellegéről szóló általánosabb filozófiai nézetedből (az agnoszticizmusból), pontosan ez (az ateizmus) következik az istenhitre vonatkoztatva. Mint ahogy nálam a materializmusból következik az ateizmus.
„A kreacionizmus vallás, az evolúció pedig tudomány.” A makroevolúció /nagy kiterjedésű változások a geológiai időben/ ugyanolyan vallás, mint a kreacionizmus, annyi különbséggel, hogy míg az utóbbi hit racionális alapokon nyugszik /egy adott objektum intelligenciát mutató paraméterei az abba annak mértéke szerint intelligenciát betevőről tanúskodnak/, az előbbi annak hiszékenységén alapszik, hogy a pinty alaki változékonyságra képes csőre mögötti evolúciós mechanizmus fejlesztette ki évmilliók alatt annak begyét, amivel megemészti az ugyancsak évmilliók alatt kifejlődött magokat. „A hit a nagy megfutamodás. Jó kifogás annak érdekében, hogy az embereknek ne kelljen gondolkodnia és bizonyítékokat értékelnie.” /Richard Dawkins/ Ez totálisan téves megfogalmazás, mivel a hiszékenységre igaz, nem pedig a hitre. A hit és a hiszékenység között az a különbség, hogy míg a hit kötelezve van annak tárgyát a tárgyhoz tartozó mértékű meggyőződéssel megragadni, a hiszékenység egy adott dolog emberi fantáziával való megragadása szabadon választott koreográfia szerint. Tehát ez utóbbi nem értékel bizonyítékokat és nem gondolkodik hiszékenysége tárgyának észszerű meggyőződés általi megragadásán. „Az ateizmus nem vallás, nem hit, hanem a hit hiánya.” /Magyar Ateista Társaság/ Tudomásul kell venni, hogy a hithiány elkerülhetetlenül hiszékenységhez vezet, amivel felcserélik a hitet. Hiszen a hithiány abszolút meggyőződés nélküliség, ami pontosan a hiszékenység definícióját meríti ki: „egy adott dolog – hithiány - emberi fantáziával való megragadása szabadon választott koreográfia szerint.” Azzal, hogy valaki nem hisz Istenben – a csökevényes fantáziáját hozza mozgásba. Nem kell hozzá kutatás, utánajárás, komoly idő és energia ráfordítás, hanem elég egy szellemi szellentés, és máris kész és működik a képlet. Az Istenhit viszont annak a funkcionális intelligenciának a módszertani megragadása, amely a vizsgált termék komplexitásának a háttér tükröződése - amennyiben elfogadjuk, hogy az univerzum hatalmasabb tanúságot tesz tervezőjéről, mint a Pioneer-táblák, amikkel az ember magáról bizonyságot tett intelligens lényeknek más civilizációk számára. Funkcionális intelligencia = valamilyen komplex rendszerben, célirányosan megnyilvánuló, szellemi irányító erő. Ha ezt a bizonyságtételt, hogy elegendő amit az ember magáról megmutatott, mert bizonyító erejű, elfogadja, akkor az univerzum még inkább. Ha ez utóbbit nem fogadja el, az nem hithiány, különösen nem tudományos tény, hanem primitív hiszékenység! Az ateista egyetlen mondata bizonyítja, hogy intelligenciát vet be, amikor megfogalmazza hitvallását, még ha ostobaságokat is mond azon mérhetetlen intelligencia ellen, amik genetikai utasítások formájában lüktetnek az ereiben. Az emberi test egyetlen sejtjében szorosan összetekeredõ DNS tényleges hossza durván 2 méter. Mivel az emberi testben kb. 10 billió (1013) sejt van, a DNS teljes hossza 20 billió méter, ami felfoghatatlan. Saját maga anatómiai felépítése bizonyítja, hogy egy biológiai termék, a biológiai működése kódolva van, csak az elméjének az intelligenciát kitermelő produktuma nincsen kódolva, mert az mögött szabad akaratának a termése van, aminek maga a gazdája, tulajdonosa és felelős birtokosa. Éppen ezért van óriási jelentősége annak, hogy az intelligenciájának a képességét mire veteti be, minek a védelmében és minek az elutasításában. Olvass tovább: Isten névjegye a funkcionális intelligencia https:// darwinkaprazata.blogspot.com /2021/01/isten-nevjegye.html
VálaszTörlésFarokkergetés Darwin módra - Arról, hogy miként jöhetett létre az élőlények közötti fajok nagy változatossága, Darwin óta tudni vélik: genetikai felépítésükben /mutációikban/ és természetes szelekciójukban /szelekcióban/ spontán, véletlenszerű változások révén jöttek létre. Az élő rendszerek kreativitásnövelésük részeként mindig valami újat nyújtottak, amelyek közül aztán a kiválasztás választhatott. Darwin felismerte, hogy az evolúció egy fejlődési folyamat, és hogy minden élőlénynek közös a családfája. Gyártósor, melynek nincs eredete – blöff. Hogy az /ő értelmezésük szerinti/ evolúció egyáltalán beindulhasson, az evolúcióban résztvevő alanyoknak evolúciós képességekkel kell rendelkezniük: „Az evolúciós egységeknek tudniuk kell azt a „kunsztot”, hogy szaporodnak, megvan bennük az öröklődés, az örökletes változatosság.” /Szathmáry Eörs – [1.]/. Honnét vannak ezek a képességek, amik által az állítólagos evolúció végbemegy? Az evolúciós létrát az evolúcióbiológusok csak nem deréktól fölfelé kezdik megmászni? Mike Tayson mutációs módszertana – A mutációk ha genetikai variációkat okoznak, akkor a mutáció nem építheti fel azt a genetikai alapbázist, amelyben utólag genetikai variációt okoz. Mivel előbb fel kell építeni azt, amiben okozza a variációkat. Ha tehát van egy értelmes szöveg/program/utasítás, amiben/aminek a másolásában változások/hibák/mutációk [DNS-szekvenciában történő elírás/hiba] keletkeznek – mivel a mutációnak ez a lényege, eltérés az eredeti utasítástól, – akkor a mutáció nem hozhatja létre azt, amit megváltoztat, mivel a funkciója a megváltoztatás. Megváltoztatni csak azt lehet, ami már létre van hozva. Ha eleve nincsen kész egy adott nukleotidsorrend, akkor a /hibás másolás/ mutáció nem tud mit megváltoztatni, hanem csak változást/variációt okozni /a meglévőn, ha van/, mivel pontosan ez a funkciója. Nem egy sorrend fenntartása, különösen nem a létrehozása, hanem a megváltoztatás. Ha tehát egy meglévő aminosavsorrend elé teszed a mutációt /a másolási pontosság csökkenését/, hogy a mutáció hozza létre a bázis sorrendet, akkor pontosan a mutációnak a lényegét változtatod meg/vonod kétségbe, azt állítva, hogy a mutáció /hibakeletkezés/ hozza létre először a nem hibás sorrendet /DNS szekvenciát/, és mikor azt létrehozta, utána meg létrehozza a hibákat /léziókat tartalmazó sérült DNS/, mivel a hiba előidézés a funkciója, más szóval hiba kiváltás. Nos, hogyan hozza létre a hiba okozás azt a bázist, amelyben előidézi a hibát. Létrehozza a nem hibás sorrendet az a funkció, aminek a lényege a hibás sorrend előidézés? Tehát a sejt genetikai állományában történő változások a genetikai programot /mesterkópiát/ nem hozhatják létre, mivel a változások /mutánskópia/ csak a második lépés, az első lépés az eredeti genetikai /tervrajz/ felépítés lenne. Valaminek a megváltozása nem vonatkozhat a valaminek a létrejövetelére. Ha a piros szín mutálódik /változik/ kékre, akkor a kék a piros után van és nem előtte, és a kékre mutálódásnak semmi köze a piroshoz, hanem a piros kékre mutálódásához. Ha egy óriás mutálódás következtében egérré változik /mint a Csizmás kandúr című mesében/, akkor a változás iránya nem működhet fordítva, hogy az órás egérré mutálódásának módszertanát az óriás létrejövetelére használjuk. Az, hogy az óriás úgy válik óriássá, hogy az egérré mutálódás által válik óriássá, az pont olyan, hogy valaki józan, aztán részeggé mutálódik, amiből létrejön az a kezdeti józanság, amiből utólag válik részeggé, ami megmagyarázná a kezdeti józanságot. Ez akkora hülyeség, mint Tayson állkapocsra mért hatalmas jobb egyenese, mely az állkapocs mutálódását okozza, ami magyarázatul szolgál magának az állkapocsnak a létezésére, mivel annak révén jön létre. Vagyis Tayson ütése következtében. A darwinizmusnak ez a tematikája egy áltudományos skizofrénia, amiben a farokkergetés hozza létre azt a farkot, amit kergetnek. Olvass tovább: https:// darwinkaprazata.blogspot.com/ 2021/02/ farokkergetes-darwin-modra. html – http:// darwinkaprazata.blogspot.com/ 2021/02/ miert-lettem-ateista.
VálaszTörlés