Azaz: poszt a szociológiáról. A tegnapi bejegyzés után eszembe jutott, hogy érdemes lenne erről is írnom néhány sort, tekintve, hogy a "szociológia" szó áll a diplomámon...
Így, másfél év távlatából, több dolog is kavarog a fejemben, ha a szociológiára gondolok. Elsőként az a szégyen jut eszembe, amit amiatt érzek, hogy minden különösebb megerőltetés nélkül sikerült belőle diplomát szereznem. Ez a tény erősen egybevág azon tapasztalatommal, miszerint a szak hallgatóinak nagy része az érettséginél többet egy fokkal sem érdemlő, jó esetben is átlagos intelligenciájú és talán még annál is erőtlenebb szorgalmú fiatal. Ha csak egy kicsit nem vagy középszerű, azzal már az egyetem falai között is remek eredményeket érhetsz el. Én például huszonhárom éves vagyok, ennek ellenére két év gyakorlatvezetői tapasztalat van mögöttem, mindezt úgy, hogy semmi különösebbet nem kellett tennem érte. Néhány értelmes, összetettebb mondat egymás utáni papírra vetése dicséretet érdemel. Ahogy az is, ha vissza tudsz emlékezni arra, amit az előző napokban egy párszáz oldalas könyvben olvastál. Apropó, könyvek. Ezek a fránya könyvek jelenthetik az egyetlen nehézséget, ha az ember "szociológus" akar lenni: az, hogy olvasni kell, mégpedig sokat. Elárulom, ez sem sikerül mindenkinek.
Ha adott két dolog: az átlagnál néhány ponttal magasabb intelligencia és egy megfelelően kipárnázott hátsó a könyvtárban eltöltött napokhoz - nos, akkor csak a balsors keze tarthatja vissza az embert attól, hogy a kisujjából kirázza az alapképzéses szociológiadiplomát. Az érdekességek úgy a 120. IQ-pont elérése után kezdődnek. Ha az embert élete úgy alakul, hogy, bár többre is vihette volna, merő véletlenségből mégis "szociológus" lett, - noha a diplomájával egyértelműen kitörö... szóval, semmi értelmeset nem tud kezdeni - egy egészen érdekes szellemi univerzumba kap betekintést. Ha van valami, amiért nem bántam meg, hogy ezt a munkaerőpiacon nem túl sokat érő képzést végeztem el, az az, hogy megtanított kritikusan, a dolgok relatív valóságát felfogva és ahhoz alkalmazkodva gondolkodni. Mondtam már, hogy egy magára valamire adó szociológus nem lehet más, mint agnosztikus? Most mondom. Mivel nálam a hitvesztés viszonylag lassú folyamatának kezdete egybeesett az első egyetemi évemmel, nehezen tudom függetlennek tekinteni azt a pontot, ahová eljutottam, attól az úttól, amit közben, többek között a képzésem jellegzetességei miatt, bejártam. "Szociológusként" az első és legfontosabb feladat az, hogy az ember megtanulja a társadalom írott és íratlan "szabályait" önkényes, mesterséges konstrukciókként kezelni. Hogy rájöjjön, hogy mindazon társadalmi képződmények, melyeket nap mint nap maga körül lát, nem egyebek, mint kulturális termékek, a vele szemben ellenséges világba vetett ember által létrehozott mesterséges képződmények - és mint ilyenek, nélkülöznek minden olyan abszolút jelleget, amit a hétköznapi gondolkodás keretei között nagyon is nekik tulajdonítunk. "Szociológusként" rá kellett jönnöm, hogy az olyan intézmények, mint a család, a nemzet, a társadalom mind-mind csupán művi, a fogalmak bizonytalan világában kavargó dolgok, melyek azonban nemigen tekinthetők kényszerítő erejű objektív valóságnak. Addig igazak, amíg annak akarjuk őket tartani, amíg úgy viselkedünk, mintha hinnénk bennük. Ha nem hallgattam volna szociológiát, talán az ateizmus mellett horgonyzom le. A valóság "kézzelfoghatatlanságának" érzése azonban, amit a diplomámig vezető három év olyan mélyen belém ültetett, több más tényezővel összefogva az agnoszticizmushoz irányított.
A szociológiával kapcsolatos másik fontos felfedezésemet csak az utóbbi idők termelték ki. Az a felismerés, hogy halvány elképzelésem sincs a tudományról, miközben évekig azt gondoltam, tudóst képeznek belőlem, meglehetősen kellemetlenül érintett. A szociológia a tudományos módszertan alkalmazásának csak igen halovány jeleit mutatja, azt is azonban olyan implicit módon, hogy az ember csak nagyítóval találhatja meg. Nemlétező fogalmak megvalósulásait mérjük szubjektív módon megfogalmazott kérdésekkel, közben-közben pedig eleresztünk néhány olyan kifejezést, mint "hipotézis", "igazolás" vagy "dedukció". Jól hangzik, ugye? Olyan tudományosan? Nem az. Cserébe viszont hatásosan megteremti a tudomány pátoszát, akkor is, ha mi, "szociológusok", még csak nem is konyítunk semmiféle tudományossághoz. (Kivéve a demográfia. Ahhoz azonban, hogy megmérjük, mennyi ideig élnek az emberek, vagy, hogy ki milyen iskolai végzettséget szerzett, nem gondolnám, hogy túl sok szellemi tőle szükségeltetik.)
A fentiek ellenére nem vagyok kiábrándult. Beletekintést nyertem egy területre, kifordítottam-befordítottam, és rájöttem, hogy a gondolkodáson kívül más értelme nemigen van. Nem, mintha az utóbbi a mai körülmények között nem lenne még mindig komoly kincs. A kritikus, a társadalmi valóság számos szegmensének messzemenően relatív jellegét középpontba állító gondolkodási metódus elsajátítása rendkívül fontos lépést jelentett az életemben. És hogy miért pont Michel Foucault-nak, ennek a szociológussá sosem vált, különös polihisztornak dedikáltam ezt a bejegyzést? Mert az előbbi szemléletmódot a legtisztábban az ő műveiben érezhettem át.
Lenne egy kérdésem hozzád - mint szociológushoz. Újabban olyan gyakran felmerül itt a blogon a logika és a racionalitás fogalma, mint alapvető elvárás az úgymond tudományos alapokon nyugvó világnézetre (mint egyetlen elfogadható világnézetre) vonatkozóan, nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem, te mint szociológus, hogy látod: a társadalmi folyamatok vajon logikára és racionalitásra épülnek?
VálaszTörlésA történelem logikus és racionális? Elvárható-e egyáltalán tőle, hogy az legyen?
Az ember, mint a társadalom alanya logikus és racionális? A barátaid, a szüleid, te magad tisztán logikusan és racionálisan működsz?
Istentől elvárják, hogy ellentmondásmentes és logikával megérthető, bizonyítható legyen - ami valahol, és ez meglehetősen ironikus, szintén illogikus, hiszen egy nem emberi lénytől hogyan is várhatja el egy (értelmes, gondolkodó) ember, hogy a megszokott emberi logikával megközelíthető legyen?
Szerintem ez az, ami egyáltalán nem logikus, és nem vall mély gondolkodásra.
Ráadásul olyan lény állít fel ilyen elvárásokat egy másik lénnyel szemben, aki maga sem ellentmondásmentes és logikus.
Amennyiben sem a társadalom, sem az egyén nem logikus alapokra helyezve működik, akkor mondhatjuk-e azt, hogy a teljes világot megérthetjük fizikai modellek alapján, racionális úton? Vagy "világ" alatt pusztán természeti folyamatokat értünk, melyből száműzzük a társadalmat és az embert csak azért, hogy könnyebb dolgunk legyen?
Kíváncsi lennék az első olyan fizikusra, aki a történelem és a társadalmi folyamatok tanulmányozásába kezd :)...
Egyébként még az sem elmondható, hogy a fizikai világ tökéletesen ellentmondásmentes lenne - itt felhozhatnék példákat a kvantumfizika (lásd például az atomi világ zavarba ejtő részecske - és egyben hullámjellegű megnyilvánulásait), de akár a matematika világából is.
Kíváncsi lennék, vajon egy magas szintű kutatásokat folytató fizikus ugyanolyan ellentmondásmentesnek látja-e a világot, mint ahogy a laikus materialisták elképzelik. Egyszer beszélgettem egy fizikus professzorral, egyetemi tanszékvezetővel a kvantumok világáról, és kijelentette, hogy a részecskefizika bizonyos részeit sem ő nem érti, sem semelyik kollégája - és egyáltalán, nem is törekednek a megértésre, hiszen alkalmazni tudják a gyakorlatban, és ez nekik elég. Használják az eredményeit, de érteni nem értik.
Ez lenne az a logikus és ellentmondásmentes fizikai világ, amiről oly sok szó esik materialista körökben?
A tudomány az elméletek ellentmondásmentességével foglalkozik, nem a tudomány tárgyainak ellentmondásmentességével.
TörlésAzaz a tudományos elméletnek kell koherensnek, ellentmondásmentesnek lennie:
pl. egy matematikai axiómarendszer önmagában nem hivatkozik semmiféle külső entitásra, de akkor kedveljük, ha ellentmondásmentes. Ha nem az, akkor baj van, és valamit tenni kell (lásd pl. a halmazelmélet történetét)
Utána ezzel az eszközkészlettel leírhatunk olyan dolgokat amik hol ilyenek, hol olyanok:
ha a leírt dolgok tényleg hol ilyenek hol olyanok (empirikus ellenőrzés) az egy jó és ellentmondásmentes modell lesz!
Ez különbözik attól amikor maga a modell analitikus értelemben ellent mondásos EZ AZ AMIT a tudomány igyekszik elkerülni. Ekkor empirikus ellenőrzés nélkül is elvethetjük a modellt (vagy legalábbis tudjuk hogy ott valami nem stimmel, és tovább KELL kutatni), mert az ellentmondásos modell egyszerűen nem alkalmas dolgok leírására. Ez a logika tulajdonsága -> az ellentmondás megfertőzi az egész rendszert, olyan mint egy darabka szar lenne a tányérod szélén.
Azaz pl.:
1. "X" sohasem kék
2. "X" most kék
Egy hibás, ellentmondásos modell, biztos hogy nem írja le X-et helyesen, bármi is X.
Itt nem arról van szó, hogy X hol ilyen hol olyan - azzal semmi gond nincs, azt le lehetne írni konzisztens módon is.
Nem tudom ez érthető-e, és át tudod-e fogalmazni ennek fényében a kérdésed?
Pl. a példáidra konkrétan: az hogy az emberek irracionálisak, következetlenek, ellentmondásosan viselkednek része lehet egy racionális és ellentmondásmentes modellnek az emberekről.
TörlésPont mint ahogy lehet (sőt kifejezetten nem árt) nyelvtanilag helyes mondatok használatával könyvet írni a nyelvtani hibákról.
Kedves Gondnoknő, egyelőre nem tudok érdemi választ adni a kérdésedre, mivel ilyen formában még nem tettem fel magamnak ezt a kérdést. A magam részéről a racionalitást eszköznek tekintem (ráadásul talán az egyetlennek), ami valóban használható segítséget nyújthat a világ megismeréséhez. Hogy miért? Mert így fektettük le a szabályait, és a gyakorlatra vetítve ellenőrizhető módon működik. Ez így jelen pillanatban a "megismerés" semmilyen más módozatáról nem állítható. Hogy ezzel az eszközzel milyen módon akarjuk megközelíteni a maguk szubjektív szintjén sokszor irracionálisan viselkedő embereket, arra egyelőre nem tudom a pontos választ. Gyanítom, hogy úgy, ahogy a posztban is sejtettem: inadekvát módon. Nem azért, mert az ember viselkedése nem megérthető racionálisan (az idegi folyamatok nagyon pontos feltárásával szerintem az lehetne, de nem gondolom, hogy a jelen pillanatban lenne olyan kapacitású feldolgozóberendezésünk, ami képes lenne egy ember teljes agyi működését monitorozni), hanem mert a szociológián belül nagyonis "humán" módszerekkel, insiderként próbáljuk megérteni azt. De még gondolkodni fogok a kérdésen.
TörlésA kérdésemet nem szükséges átfogalmazni, hiszen ahogy említettem is, nem az én "elvárásom" a tárggyal szembeni ellentmondásmentesség, hanem a magukat ateistáknak nevezők elvárása ez - például - istennel szemben. A leggyakoribb kifogásuk az, hogy isten nem megmagyarázható, maga a jelenség ellentmondásos és illogikus.
VálaszTörlésA tudomány nem elméletekkel, főleg nem azok ellentmondásosságával/-mentességével foglalkozik, a tudomány tárgya a körülöttünk lévő világ. Az ehhez alkalmazott eszközök pedig az elméletek - tehát egy elmélet szintén nem a tudomány tárgya.
Úgy gondolom, hogy egy olyan rendszer, amely alapvetően nem a logika szabályai szerint működik (mint például a társadalom és az ember, de még számos más példát is felhozhatnék), nem magyarázható meg a logika szabályaival.
Eszter részéről az érdekelne, hogy ő hogy látja ezt, mint szociológus. Ahhoz, hogy valamit logikailag megismerni, indokolni, majd bizonyítani tudjunk, szükséges, hogy a tárgy maga is illeszkedjen ebbe a rendszerbe, hogy a működése megfeleljen annak a módszernek, amivel a megismerésére törekszünk.
Kíváncsi vagyok, hogy szerinte a társadalom és az egyén ilyen rendszer-e?
"hogy isten nem megmagyarázható, maga a jelenség ellentmondásos és illogikus"
TörlésFélreérted. Általában ezeknél a kritikáknál csak a leírással foglalkoznak, azaz azt állítják:
Isten leírása ellentmondásos
Tehát nem létezik olyan entitás amire AZ A KONKRÉT leírás hasznosan alkalmazható lenne: mert a leírás belső szerkezete folytán használhatatlan
Tehát elvetjük azt a leírást.
Pl. ha valaki számára a "bosszúálló féltékeny" és a "szerető" jelző jelentéséből fakadóan, azaz analitikusan ellentmondásos akkor az illető képtelen lehet elfogadni azt, hogy bibliai Istenkép koherens (helyes) - ekkor vagy a bibliai leírást veti el (vagy cherry picking módon olvassa), vagy a jelzőknek általa addig tulajdonított definícióit.
Hmmm... vannak "konkrét" leírások istenről? Mert ha igen, engem érdekelnének :))... Én még ugyanis ilyennel nem találkoztam.
TörlésJellemző, hogy akik ilyen témákban megnyilvánulnak, a legkevésbé sem ásták bele magukat vallásos/metafizikai szövegekbe. Nem ismerik őket, soha nem gondolkodtak el rajtuk, vagyis felületes információk alapján vetnek el valamit.
A tudomány ilyen szempontból sokkal inkább közszemlére van téve, sokkal megismerhetőbb, hiszen középiskolákban, egyetemeken tanítják.
Jómagam biotechnológia szakirányra jártam (ez volt a második szakirányom), lenyűgözött a genetika, pátosszal tekintettem a tudományra - egészen addig, amíg a gyakorlati működésébe bele nem láttam. Több kutatóintézetben is dolgoztam, és az ott tapasztaltak juttattak többek között azokra a következtetésekre, amiket most is vallok - a kezdeti lelkesedés és eufória pedig elillant, mintha sose lett volna...
Bevallom, hogy a tudomány területén dolgozók között egyetlen igazán széles látókörű, nyitott emberrel sem találkoztam, és megdöbbentett az az elképesztő mértékű specializálódás, amit tapasztaltam. Saját témájukon kívül sem idejük, sem kedvük nem volt a kutatóknak mással foglalkozni, ez a téma pedig a legtöbb esetben olyannyira aprócska része volt a teljes tudományágnak, hogy máshoz már nemigen tudtak hozzászólni.
A specializálódás mértéke pedig egyre nő - és vajon a részletekből lehet-e következtetni az egészre? Segíti-e a szellemi fejlődést az olyan munka, mely az energiákat ilyen kis területre koncentrálja?
"amely alapvetően nem a logika szabályai szerint működik (mint például a társadalom és az ember, de még számos más példát is felhozhatnék), nem magyarázható meg a logika szabályaival"
TörlésAz, hogy mi mire redukálható, nem lehet ilyen hasraütés szerűen eldönteni.
Régen pl. sokan nem hitték, hogy az élő szervezetek működése redukálható lenne az élettelen anyagokra.
Ha az emberi agy pl. szimulálható számítógépen akkor redukálható logikai rendszerre, még ha ez olyan komplex is hogy egy ember sem fogja átlátni teljes egészében.
A jelenlegi humán tudományok persze kénytelenek egy egyszerűbb, hétköznapibb, kevésbé jól definiált embermodellre, sőt adott esetben introspekcióra támaszkodni. Ebből azonban még nem lehet tudni mit hoz a jövő.
Fogadni persze lehet erre is arra is, és a vallásosak (itt élő példával jársz elöl:), szinte mindig is a tudományos szkepticizmus felé hajlanak:
Istent ugyanis kívül szeretnék helyezni a tudományon, így minden ami a tudomány számára még kellőképp feltáratlan ott hajlamosak a szkepticizmusra, hiszen ott "megbújhat" az istenük
A redukció olyan folyamat, melyben információvesztés történik. A redukálás során megszabadulunk bizonyos zavaró tényezőktől annak érdekében, hogy a tárgy könnyebben megérthető legyen. Ilyen formában a redukció nem egy tisztességes eljárás a valóságra nézve.
TörlésAz élő szervezetek nem bizonyítottan redukálhatók élettelen anyagokra - esetleg annyit mondhatunk, hogy a test építőköveit valamennyire ismerjük. Azonban hogy ezek pontosan hogyan támogatják a szellemi működést és a viselkedést, ebben máig sincsen konszenzus. Nem tudjuk, hogy a test és a mentális folyamatok hogyan állnak kapcsolatban egymással, csak hipotézisek vannak. Az agyat sem sikerült még teljesen feltérképezni, tehát nem tudjuk azt sem, hogy megnevezhetjük-e pusztán az agyat, mint a szellemi folyamatok "fészkét".
Ha olyan egyszerűen redukálható lenne az élő az élettelenre, akkor már rég sikerült volna mesterséges úton életet előállítani.
Az emberi agy korántsem szimulálható számítógépen - kreatív, találékony, önálló gondolkodásra képes számítógépet ugyanis még nem sikerült létrehozni.
Az agyat egyébként nem csak elektromos, de kémiai folyamatok is jellemzik (például az ingerület átvitele egyik idegsejttől a másikig), és többek közt épp azért nehéz reprodukálni a működését, mert az elektromos és kémiai jelenségek rendkívül finom összhangjáról van szó. Szerintem persze másról is, de ez most nem tartozik ide.
Félreértés ne essék, esetemben éppen fordítva volt a dolog - előbb voltam a tudomány "elkötelezettje", mint hogy a vallás felé fordultam volna. Nem vallásos megfontolások, hanem a tudomány gyakorlata ábrándított ki, és mindaz, amit a tudományos közegben tapasztaltam.
"olyan egyszerűen redukálható lenne az élő az élettelenre, akkor már rég sikerült volna mesterséges úton életet előállítani"
VálaszTörlésTehát lehetséges, hogy bonyolult dolog.
"Az emberi agy korántsem szimulálható számítógépen - kreatív, találékony, önálló gondolkodásra képes számítógépet ugyanis még nem sikerült létrehozni."
Ez viszont fájóan HIBÁS, helytelen érv, falat kaparom tőle, komolyan.... A konklúzió egyáltalán nem következik a premisszádból. Pfuj. Vond vissza! (Ne lepődj meg ha ilyenek után sokan nem vesznek majd komolyan (tul.képpen émár n se nagyon ;P )
" az elektromos és kémiai jelenségek rendkívül finom összhangjáról van szó"
Ettől még szimulálható, csak esetleg bonyolult lesz.
" Szerintem persze másról is, de ez most nem tartozik ide."
Dehogynem: pont erről van szó! Van itt több is? Miért hiszed hogy van? Olyannak képzeled amit még nem fedeztünk fel, de megismerhető - tehát egy fehér folt a tudományos ismereteinkben amit majd pótolunk? Vagy lényegileg megismerhetetlen dolog tudományosan, a megismerhető fizikai világ törvényszerűségein kívül esik? A hit képes nálad betölteni ezt az ismeretbeli hiányt? Hogyan?
" esetemben éppen fordítva volt a dolog"
Ezek kéz a kézben járnak a legtöbb hívőnél, egymást erősítik... Vegyük nyugodtan csak a jelen hiedelmeid: nekem aztán mindegy hogy kezdődött nálad, nem eszmetörténetileg érdekel a dolog.
Oké, akkor itt be is fejezhetjük. Ismét eljutottunk a pontra, ahonnan nincs tovább. És érdekes, hogy előbb-utóbb minden materialista vagdalkozni kezd, de az érvekből egy idő után kifogynak. Ezek, amiket itt felsoroltál, nem érvek.
VálaszTörlésNem a szájízed szerint való, amit állítok, ennyi az egész.
Számomra ez a beszélgetés is tanulságos volt, úgyhogy azért köszi, hogy belemerültél.
"Ezek, amiket itt felsoroltál, nem érvek. "
TörlésDe hát én nem is írtam semmilyen érvet. Csak rámutattam, hogy a te érved hibás! Azon túl meg csak kérdeztem, remélve, h. van olyan érved is ami korrekt...
Ha kíváncsi vagy, nekem pl. nincs se pro se kontra bizonyítékom, azonban amíg nincs meggyőző kontra bizonyíték (arra hogy pl. fizikán kívüli inherensen megismerhetetlen dolgok relevánsan belenyúlkálnak világ menetébe -amivel te szolgálhatnál) ADDIG vétek lenne feladni - siker esetén - sok haszonnal kecsegtető pozitív kutatási programokat.
"Nem a szájízed szerint való, amit állítok, ennyi az egész"
Lehetsz szkeptikus, pesszimista, a megismerés sikerében nem bízó! Semmi baj vele!
Nekem csak az nem szimpatikus, hogy azt hiszed valós és racionális érveid vannak-e mellé, és nem csak egy szimpla savanyú és kiábrándult attitűd az egész a részedről.
Én meg (ellen)érvek hiányában vagyok optimista - ez is csak egy attitűd.
Nem akarom, hogy változtass: csak vagy érvelj tisztességesen, vagy ismerd el hogy nincsenek igazi érveid.
Igen, értem - vagyis inkább megértem -, hogy hiányolod a bizonyítékokat. De akkor hadd kérdezzek valamit.
VálaszTörlésHa egy isteni lény valóban létezik, elvárható-e tőle, hogy BÁRKI számára, minden nehézség nélkül elérhető legyen, a lénye pedig megmagyarázható legyen a puszta ész logikájával?
Mi különböztetné akkor meg az embertől? Milyen alapon nevezhetnénk istennek, mik biztosítanák számára az isteni tulajdonságokat?
A gömbvillám tudományos szempontból létezik? Soha, sehol, senkinek nem sikerült még megismételnie, vizsgálnia, ellenőrzött keretek között bemutatnia, vagyis a tudományos bizonyíthatóság kritériumainak nem felel meg. Akkor nincs is? Mert ehhez képest sok ezer ember látott már ilyen jelenséget, nagyon sokan meghaltak tőle, rengeteg kárt okoz évről évre.
VálaszTörlésEzzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy az a világkép, amit a tudomány éppen aktuális állapotában érvényesnek tud elfogadni, az egyrészt nem fedi le még a fizikai világ egészét sem, másrészt hogy ez mennyire esetleges, pillanatnyi, folyamatosan változó. Ha majd a gömbvillámot sikerült mesterségesen előállítani (ha sikerül), akkor ennyivel bővül ez a szemlélet és így tovább.
Nekem amúgy semmi bajom a tudománnyal, szerintem az nem is állít semmi tagadást a természetfelettire, csak azt írja le, amit éppen a látókörében felismerni vél. Az ateizmus nem következik sem pro sem kontra a tudományból. Egyszerűen nem azt vizsgálja, nem arról szól, ez csak egy hibás (vagy legalábbis nem igazolható) következtetés a tudományos eredményekből.
Apropó: fekete lyukak most akkor vannak vagy nincsenek? Olyan gyorsan változik az éppen aktuális "szentírás", hogy már követni sem tudom.
http://index.hu/tudomany/2014/01/27/stephen_hawking_szerint_nincsenek_fekete_lyukak/
"Soha, sehol, senkinek nem sikerült még megismételnie, vizsgálnia, ellenőrzött keretek között bemutatnia, vagyis a tudományos bizonyíthatóság kritériumainak nem felel meg"
TörlésEzek a kritériumok nem feltétlen szükségesek (pláne nem mindig együttesen), inkább elégségesek. Egy csillagászati eseményt sem tudunk megismételni vagy reprodukálni, a csillagászati elméletek mégis lehetnek tudományosak.
"sok ezer ember látott már ilyen jelenséget, nagyon sokan meghaltak tőle, rengeteg kárt okoz évről évre"
Tehát a gömbvillám teóriának:
- vannak empirikus igazolásai
- vannak megfigyelhető következményei - aki tagadja a gömbvillámot ezekre valamiféle alternatív magyarázatot is kell hogy adjon
- vannak hipotetikus fizikai modelljei (több is, köztük a megfigyelés dönthet), illetve szintúgy az alternatívái között - tehát a gömbvillám léte a jelenlegi ismereteinknek nem mond ellent
Ugyanígy vizsgálhatja a tudomány a gabonaköröket, ott is lehetnek alternatív hipotézisek: UFO, emberek csinálják, meteorológiai jelenség okozza stb...
Megfigyelhető jelenségről van szó. Szerintem nem is az itt a fő kérdés, hogy vannak-e dolgok amikről kevés és megbízhatatlan ismerettel bírunk - ez egészen hétköznapi dolog, ha nem lenne ilyen, akkor a tudósok mehetnének közmunkára. ;)
A kérdés van: olyan dolog ami a tudomány hatáskörén mindenképp kívül esik, nem vizsgálható?
"fekete lyukak most akkor vannak vagy nincsenek?"
Türelem, egyelőre úgy fest, az (igazolt) ismereteink folyamatosan bővülnek. A Bibliából erre nem fogsz választ kapni. ;)
(Pusztán érdekesség: Hír a közelmúltból, hogy vizsgáltak természetes gömbvillámot egy spektroszkóp látóterébe került ugyanis, és ez a megfigyelés a "földbe csapó villám okozza" teóriát erősíti: http://www.csillagaszat.hu/hirek/egy-egyeb-temak/eloszor-sikerult-gombvillamot-lefilmezni/)
"A Bibliából erre nem fogsz választ kapni. ;)"
TörlésAz tuti, mivel buddhista vagyok. :)
Kedves "Névtelen", csodálom a türelmedet. De ugye sejted, hogy semmire nem mész vele? ;-)
Törlés"a gömbvillám léte a jelenlegi ismereteinknek nem mond ellent"
TörlésEz teljesen szubjektív. Az ismereteink nem egyformák. Mi a helyzet, ha én mondjuk a saját ismereteim alapján teljesen más következtetéseket vonok le, mint te a saját ismereteid alapján, vagy egy tudós az ő ismeretei alapján?
Egy példa: a jelenlegi tudományos világkép szerint az idő létezik és lineáris (legalábbis a földi körülmények között). Na most mi a helyzet, ha mondjuk a saját személyes tapasztalataim nem ezt támasztják alá? Kinek a tapasztalatai, ismeretei az érvényesebbek? Ha én a saját tapasztalataimat nem teszem a tudomány számára elérhetővé, akkor az azt értelemszerűen nem tudja vizsgálni, mivel csak azt tudja elemezni, amiről tudomása van. Miből feltételezzük, hogy a tudománynak (már ha létezne egyáltalán ilyen egységes valami), mindenről tudnia kellene? A tudományos vizsgálódás tárgyává csak az válik, amit egy adott kutató, vagy intézet - szubjektív döntés alapján - a vizsgálata tárgyává tesz.
"Mi a helyzet, ha én mondjuk a saját ismereteim alapján teljesen más következtetéseket vonok le, mint te a saját ismereteid alapján, vagy egy tudós az ő ismeretei alapján?"
TörlésPl. kommunikálhatunk, ha igényed van rá és összevethetjük, közelíthetjük az ismereteinket - a tudományos élet nagy része erről szól
" Ha én a saját tapasztalataimat nem teszem a tudomány számára elérhetővé, akkor az azt értelemszerűen nem tudja vizsgálni"
Így van, amit titokban tartasz abból nem lesz publikus ismeret (hacsak valaki más nem publikálja)
."Miből feltételezzük, hogy a tudománynak ... mindenről tudnia kellene?"
Ilyet nem hinném, hogy bárki is feltételezni merne. Természetesen lehetnek tárgyak amik örökre rejtve maradnak az intézményesült tudomány elől. Lehet hogy pont az amit te titokban tartasz! ;)
"A tudományos vizsgálódás tárgyává csak az válik, amit egy adott kutató, vagy intézet - szubjektív döntés alapján - a vizsgálata tárgyává tesz"
Így van. De különbség van aközött, hogy vajon azért nem lehet egy adott hegyet ásóval elhordani mert az olyan nagy (erőforráshiány), vagy mert gyémántból van (alkalmatlan az eszköz).
Nem kifejezetten arra gondolok, hogy szándékosan eltitkolok valamit a "tudomány" előtt. Hanem hogy a dolog jellegéből adódóan nem látom értelmét másnak, mint a saját magam számára levonni bizonyos következtetéseket.
TörlésHogy érthető legyen, mire gondolok: nekem pl. rendszeresen vannak megérzéseim, "információim" a jövőből. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem csak olyasmi, hogy amikor indulok valahova, akkor biztosan tudom, hogy nem járok sikerrel, a hivatal vagy a bolt épp zárva lesz, vagy megérzem, hogy ki fog telefonon pár másodperc múlva felhívni, vagy megérzem, hogy pár perc múlva befordul a postás az utcán és nekem hoz egy levelet, sőt gyakran azt is, hogy mi lesz benne. Néha képszerűen is látom ezeket. Az most egy más kérdés, hogy még sohasem sikerült elkerülni azt, amit láttam, akarattal sem. Ha változtatni akartam, akkor éppen azzal vált úgy valóra. Vagyis tudok valamit adott esetben, ami még nem történt meg, de mégsem tudok rajta változtatni (már mégis megtörtént?). Na most ezzel mit kellene kezdenem?
Hívjam fel ilyenkor a "tudományt" (mi is száma?), hogy pár perc múlva fogok kapni egy levelet, amiben ez és ez lesz? Érdekelne ez valakit is? Ezekből csak saját magam számára tudok következtetéseket levonni: ebben az esetben pl. azt, hogy a tudomány időre vonatkozó állításai nem teljesek (enyhén szólva). De az is teljesen logikus, hogy ez egy kívülálló számára nem jelent semmit. Miért kellene ezeket a beszámolókat bárkinek is hallomás alapján elfogadnia? Valószínűleg én sem tenném fordított helyzetben. Erre értettem, hogy az információink és a tapasztalataink nem egyformák a világról, ezért teljesen logikus, hogy az ezekből levont következtetéseink sem azonosak.
Természetesen vannak akik kutatják az ilyesmit. A mindennapi életed körülményei természetesen nem eléggé pontosak a tudomány számára, illetve az emberek szubjektív ítéletében sem szokás megbízni ilyen helyzetekben:
Törlésez nem ellened szól, egyszerűen minden ember megismerési mechanizmusa tele van olyan heurisztikákkal, és kiegyensúlyozatlanságokkal ( http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_biases_in_judgment_and_decision_making - soknak kialakulására meglehetősen plauzibilis evolúciós magyarázat is van), amik időnként félresiklanak
Ezeket kell/lehet kiszűrni kontrollált kísérletekkel, illetve egzakt statisztikai számításokkal.
Vannak ESP (extrasensory perception) kutatók, magyarok is, lehet hogy ők jó alanynak tartanának, mondjuk ezek a kísérletek meglehetősen uncsik és időigényesek...
Pimander: nekem is "csak" annyi problémám van a tudománnyal, hogy redukál, elvon, alacsonyabb szintre hoz, de legfőképp az, hogy nem ismeri be saját korlátait, és célja, hogy minden jelenséget fizikai okokra vezessen vissza - meggyőződése, hogy ez a törekvése sikeres lehet.
VálaszTörlésEzt ráadásul iskolákban tanítják (ez még önmagában nem lenne probléma, ha helyet adnának más megismerési módoknak is), úgyszólván a modern emberre erőszakolják, a gyerekek pedig egy olyan világban nőnek fel, aminek lassan már csak a fizikai oldalát képesek érzékelni. Ez az, ami valójában zavar, nem pedig az ateizmus ténye. Ez mindenki magánügye, a tudomány hegemóniája viszont egyáltalán nem magánügy, ugyanis az egész emberiség jövőjét és kilátásait befolyásolja.
"célja, hogy minden jelenséget fizikai okokra vezessen vissza"
Törlésigen
"meggyőződése, hogy ez a törekvése sikeres lehet"
Mondjuk esetleg munkahipotézise: se nem igazolt, se nem cáfolt!
Ez így tényleg egyfajta pozitív program. Sajnálom ha zavar.
"Ezt ráadásul iskolákban tanítják"
Aha. Szóval ezért tudod rosszul, mert rosszul tanították neked! Sajnálom. Sajnos a természettudományos oktatáson ez esetben lehetne fejleszteni: nem kéne metafizikai attitűdöket tényként prezentálni!
Tényleg így volt veled?
"aminek lassan már csak a fizikai oldalát képesek érzékelni"
TörlésNézd, kicsit visszatérve a humán tudományokra:
az a jelenleg a helyzet hogy az embertársainkat sokkal jobban megértjük egyfajta intuitív módon, és írjuk le a u.n. népi pszichológia fogalmaival (célok, vágyak, érzések, hangulat, stb...) mint fizikai modellekkel
(Érdekességképpen egyes autistákból pont ez a fajta intuíció hiányzik, legalábbis Temple Grandin meg hasonló emberek leírása alapján - és nem is boldogulnak olyan könnyedén a többi emberrel)
Lehet hogy ez mindig is így marad (legalábbis a mindennapi életben), mert fizikai modellek mondjuk átláthatatlanul komplexek lesznek.
De ez függetlenül kezelhető attól az ismeretelméleti kérdéstől, hogy mondjuk a fizikai világ okságilag zárt-e!
A természettudomány tanulmányozása szerintem nem tesz autistává, de akit igen az egyelőre (jobb fizikai modellek híján) amúgyis pórul jár. ;)
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésNévtelen: erre a kérdésre tudnál válaszolni? Remélem, nem kerülte el a figyelmedet, mert igazán kíváncsi vagyok a véleményedre:
VálaszTörlés"Ha egy isteni lény valóban létezik, elvárható-e tőle, hogy BÁRKI számára, minden nehézség nélkül elérhető legyen, a lénye pedig megmagyarázható legyen a puszta ész logikájával?
Mi különböztetné akkor meg az embertől? Milyen alapon nevezhetnénk istennek, mik biztosítanák számára az isteni tulajdonságokat?"
Persze, hogy elképzelhető. Ha pl. a görög Istenek valóban léteznek, el tudom képzelni (látod van fantáziám!), hogy egyszerűen láthatatlanná válnak mindig amikor halandó megfigyelhetné őket, vagy azt, hogy akkor hegymászócsapatnak álcázzák magukat az Olimposzon!
TörlésEz elképzelhető. Most hogyan tovább? Higgyem is el mondjuk ez a konkrét változatot? Te elhiszed?
El kell árulnom magamról valamit, ami némiképp árnyalja a képet.
VálaszTörlés10 évesen leestem a dédnagymamámék krumplipincéjébe vezető lépcsőn - állítólag azóta megváltozott a viselkedésem, sőt, az orvosok egy kis szivárványszínű kinövést találtak sűrű barna hajam alatt, a tarkóm közelében. Máig nem jöttek rá, hogy ez micsoda is valójában.
Az eset nyilván nyomot hagyott mentális működésemben, bizonyos entitások azonban nagy kegyben részesítenek azóta, és olyan dolgokat osztanak meg velem, amiket általában nem szoktak, ha emberi lényekről van szó.
Ráadásul nő vagyok, és mint ilyen, hajlamos a túlzott érzelmi kilengésekre, irracionális gondolkodásra, illetve az idealizmusra.
Sem az első, sem a második körülményről nem tehetek - kérem, vegyétek figyelembe a velem való kommunikáció során.
Pff. Ellopták a nicked, vagy mi van? :P
TörlésMég a végén kénytelen leszek digitális aláírást tenni a kommentjeim végére, Névtelenként különösen gyanús vagyok, vajon én egy személy vagyok, vagy több? :)
Nem, nem lopták el... de úgy gondoltam jobb, ha őszinte vagyok. Beszélgetésünk komolysága és mélysége mindenképp megérdemli ezt. Sajnálom, ha állításaim megkérdőjelezhetőnek, sőt ellentmondásosnak bizonyulnak, főleg, hogy az imént leírtakkal épp az itt ki nem mondott hipotézist szerettem volna alátámasztani, amire 5-ös műhold már többször utalt is.
VálaszTörlésA Metafizikai Menhely gondnoknőjeként jogot kell hogy formáljak némi deformitásra, akár fizikai, akár mentális tekintetben.
5-ös műhold egyébként az én virtuális doppelgangerem, én hoztam létre, mégpedig azért, hogy Eszter blogját - ha lehet ezt fokozni - még izgalmasabbá tegyük.
VálaszTörlésNévtelen: amúgy nem értem, hogy a 14.33-as válaszod hogyan jön az én kérdésemhez.
VálaszTörlésHa most félretesszük az általad emlegetett unszimpátiát, a kisebb-nagyobb indulatokat, ami nézeteink különbözőségéből adódik (és amiben amúgy én nem osztozom, hiszen nem is ismerlek), akkor tudnál rá egy kicsit bővebben válaszolni?
Ok akkor a te szavaiddal:
Törlés"Ha egy isteni lény valóban létezik, elvárható-e tőle, hogy BÁRKI számára, minden nehézség nélkül elérhető legyen, a lénye pedig megmagyarázható legyen a puszta ész logikájával?"
A görög Istenek létezése BÁRKI számára, minden nehézség nélkül elérhető (ha valóban léteznek)? A görög istenek lénye megmagyarázható a puszta ész logikájával (ha valóban léteznek)?
Szerintem mindkettőre elfogadható válasz a: nem.
Tehát elfogadom, hogy nem elvárhatóak mondjuk a görög istenektől a fenti tulajdonságok feltéve ha léteznek és vannak egyáltalán tulajdonságaik.
'Mi különböztetné akkor meg az embertől? Milyen alapon nevezhetnénk istennek, mik biztosítanák számára az isteni tulajdonságokat?"
Ok. Felőlem mondhatjuk azokat a tulajdonságaikat amik ezt megismerhetetlenséget bennem előidézik, isteninek:
tehát mondjuk, hogy nem mindenki előtt fedik fel magukat (előtted igen?), vagy nem mindenki képes befogadni, elfogadni a létezésüket - ez mindenképp így van HA léteznek - mert pl. én egyelőre nem vagyok képes hinni bennük.
Ha léteznek, akkor természetesen elképzelhető h.:
1. én vagyok szemellenzős, vak
2. vagy hogy előlem rejtőzködnek, nem nyilatkoztatják ki magukat
Milyen következtetést lehetne ebből levonni a görög Istenek létére?
Hát ismeretelméleti agnoszticizmust (tehát nem tudom bizonyítani hogy nem léteznek). De én mégsem hiszem el, ugyanis a létezésüket sem tudom bizonyítani, és hasonló entitásokat végtelen sokat el lehet képzelni, akár egymásnak ellentmondókat is (pl. görög istenek - bibliai Isten).
Hmmm... miért épp a görög isteneket említetted?
VálaszTörlésÉn úgy gondolom amúgy - és ebben nyilván nem fogsz egyetérteni, de ezzel nincs problémám -, hogy nincsenek úgymond kitüntetettek isten számára, tehát olyanok, akik előtt szívesebben fedi fel magát, mint mások előtt. Nem hiszek a "lelkek hierarchiájában", ami amúgy a kereszténységben megjelenik, épp erről beszélgettünk nemrég ezen az oldalon:
http://jezsuita.blog.hu/2012/03/28/bizalmassag_intimitas_szexualitas_a_lelki_vezetes_szepsege_es_buktatoi
Ha alkalmam lenne rá, sokkal szívesebben beszélgetnék ilyen dolgokról egy sör, vagy egy kávé mellett, laza hangulatban, kötetlenül, mindenféle személyeskedés nélkül, pusztán a "megismerés" kedvéért. Úgy talán könnyebben megértenénk egymást, és jobban is bele lehetne merülni. Mindig sajnálom, hogy a virtuális világban erre sokkal nagyobb hajlandóságot mutatnak az emberek - viszont így rengeteg dolog mellett kénytelenek vagyunk elsiklani.
Szerintem mindenki körül vannak bizonyos jelek, nyomok, amin elindulhat.
Az európai kereszténység számomra is "túl sok", nem tudom úgy befogadni, ahogyan az részükről elvárható lenne. Az egyes vallások esetében általában úgy érzem, "le akarják magukat nyomni az ember torkán", ez alól egyedüli kivétel a zsidó vallás, ami elég diszkrét, ugyanakkor bizonyos jellemzői miatt nem tudok amellett sem kiállni.
Isten létével kapcsolatban vannak gondolataim, érzéseim, sejtéseim és tapasztalataim, ezeket próbálom összhangba hozni a világgal, az emberekkel, mások gondolataival (ebben segítenek az ilyen beszélgetések például, vagy az olvasmányok), és a saját életemmel.
Egy komment keretein belül elég nehéz lenne összefoglalni, hogy hogyan is gondolkodom minderről, viszont érdekel mások szemszöge, hogy ki hogyan jutott oda, ahova, akár az ateisták is, ezért teszek fel inkább kérdéseket.
"miért épp a görög isteneket említetted? "
TörlésHát ez az! A torkánál ragadtad meg a kérdést. ;)
Miért épp azok, miért nem a hindu vagy az egyiptomi istenek, a keresztény Isten - Jézus, az unitárius Isten, Allah, Ahura Mazda és Ahraman, vagy Mitrász?
Ez mondjuk pont egy olyan kérdés, ami a legtöbb ateistát vagy agnosztikust foglalkoztatja, miért találják adott hívek valamelyik Istent kitüntetettnek (létezőnek) a többit meg nem - ráadásul általában hihetetlen magabiztossággal, számukra ez általában természetes (bármelyik oldalon is állnak)...
Egyébként a célom csak annyi volt, hogy megpróbáltam olyan isten(eke)t választani amiben feltehetően te sem hiszel: így legalább azonos platformról állva gondolhatjuk végig a kérdésed implikációit, és így talán utána azt is könnyen elképzelheted hogy én arról az istenről is pont így gondolkodom amiben te történetesen hiszel
Törlés"A redukció olyan folyamat, melyben információvesztés történik. A redukálás során megszabadulunk bizonyos zavaró tényezőktől annak érdekében, hogy a tárgy könnyebben megérthető legyen."
VálaszTörlésErre visszatérek még. Ez az absztrakció.
Általában a redukció épp ellentétes, többletinformációt viszünk be: amit addig egységként láttunk azt utána több különálló entitás kölcsönhatásaival írjuk le.
Pl. hidrogén atom gimnáziumban tanított kémiai modellje egy absztrakció - ennek kvantumfizikai redukciója két részecske meglehetősen bonyolult kölcsönhatása, a hidrogén gáz tulajdonságainak modellezéséhez a kinetikus gázmodellben viszont inkább még jobban absztraháljuk a hidrogén molekulákat (mondjuk kis összevissza pattogó rugalmas golyónak tartjuk). Ezzel szemben a redukciós irány itt az lenne, hogy minden egyes kvantumos részecske kvantumegyenletét próbálnánk leírni.
Az absztrakciót mindig a célhoz kell választani:
a jó absztrakcióval olyan dolgokat hanyagolunk el ami az adott konkrét végeredményt tekintve nem zavar be túlzottan (a rossz absztrakciónál pedig nem olyanokat;)
Ha a távcsövedet akarod beállítani egy üstökösre, lehet h. elegendően jó absztrakció ha a bolygókat tömegpontnak veszed, ha drága műholdat akarsz fellőni akkor meg lehet hogy nem elég jó.
Az absztrakció segíti a "megértést", mert kiemeli a dolgoknak azokat a tulajdonságait, ami adott kérdésfeltevés szempontjából leginkább relevánsak. Pl. a hidrogén nyomásásának és hőmérsékletének összefüggését már a kinetikus gázmodell absztrakciója is meglehetősen pontosan megragadja.
A redukciós irány ezzel szemben (absztrakció használata nélkül) általában nehezíti a megértést, hiszen többletinformációt visz a rendszerbe és nem jelöli ki hogy épp melyiket fontos nézni. Cserébe általánosabb eredményt ad, hiszen az absztrakciót mint mondtam a kérdésfeltevéshez igazítjuk, a redukció viszont ezzel szemben egyre bővíti azokat a kérdéseknek a körét amire pontos választ adhatunk. A hidrogén kvantumfizikai modelljével kiszámíthatóak a lehetséges kémiai kötései, de a hőtani viselkedése is sok hidrogénmolekulának zárt térben.
Ezért előfordulhat pl. az is hogy ha lehetséges az ember fizikai redukciója, azt valószínűleg senki sem fogja "érteni" vagy nem lesz képes direkt módon alkalmazni - és végső soron visszatér ahhoz az ABSZTRAKCIÓhoz aminek keretében természetes hajlamunk van az embereket modellezni (népi pszichológia ugyebár)
A redukció egyébként olyan szempontból egyszerűsíti a modellt, hogy végül összességében kevesebb entitás és összefüggés feltételezése szükséges az összes kérdés megválaszolásához (amit korábban külön-külön speciális absztrakciókkal és összefüggésekkel kezeltünk): pl. a newtoni mechanika ugyanazokkal a törvényekkel magyarázta földi és az égi testek mozgását - ez egyszerűsödés, viszont nem okoz információ vesztést a korábbiakhoz képest:
Törlésez a lényeg...
Névtelen: a redukció fogalma a szótár szerint: csökkentés, leegyszerűsítés, összevonás, kisebbítés. De szerintem ezt mindketten tudjuk, persze bele lehet magyarázni ezt-azt, csak éppen akkor már rossz irányba haladunk. A leegyszerűsítés pedig szükségképpen együtt jár az információvesztéssel, amit említettem.
VálaszTörlésAz absztrakció során pedig épp ellenkezőleg, nemhogy információvesztés nem történik, de egy új gondolati struktúra jön létre (absztrakció = elvonatkoztatás). Véleményem szerint a matematika is absztrakció, és mint ilyen, sokkal jobban tisztelem a többi tudományágnál. A matematika nem támaszkodik semmi másra (mint pl a fizika, ami matematikán alapul, a kémia, ami fizikán, a biológia, ami fizikán és kémián, és így tovább...) .
A matematika teljes mértékben és tisztán az emberi elme által létrehozott gondolati tér, jóval szabadabb mozgást ad a gondolkodásnak, mint bármelyik másik területe a tudománynak. Nem véletlen, hogy általában a tudósok közül a matematikusok állnak legközelebb például a zenéhez, vagy egyéb művészeti ágakhoz, ugyanis a gondolkodásuk jóval kevésbé kötött.
Az absztrakcióra való képességet jóval többre értékelem, mint a redukcióra való hajlamot, ami az absztrakcióval ellentétben semmi hozzáadott értéket nem hoz létre.
Remélem nem sértelek meg, de szerintem kevered ezt a két fogalmat. Egyébként a te megfogalmazásod is ellentmondásos, hiszen először azt mondod, hogy a redukció során "többletinformációt viszünk be" (ami a szó eredeti jelentését tekintve nem lehet igaz), utána pedig kitérsz arra, hogy "egyszerűsíti a modellt". A két állítás egymásnak teljesen ellentmond.
De amúgy szerintem jobban járunk, ha nem a szavak jelentésén lovagolunk, hanem maradunk az eredeti témánál, az izgalmasabb.
Mielőtt rátérnék a téma kevésbé racionális oldalára, még néhány szóban a tudományról, csak hogy kicsit jobban megvilágítsam az álláspontomat. Természetesen elismerem, hogy a tudomány a valóság BIZONYOS szegmenseire igaz, a problémát ott látom, hogy teljes világmagyarázatra törekszik, és saját korlátait nem képes felismerni. A tudomány értéke gyakorlati használhatóságában van, a modern tudomány a technika kiszolgálója – nem pedig az egyetlen út a megismerés felé.
Sokkal elnézőbb lennék a tudománnyal szemben, ha hiányosságait belátná és elismerné. A jelenlegi oktatási rendszerben is egyértelműen jobb pozícióban vannak a természettudományok, mint például a „humán” tárgyak.
Az oktatás célja – az általános iskolától az egyetemig – az kellene legyen, hogy _önálló gondolkodásra_tanítson, és elültessen a diákokban egyfajta kritikai érzéket. Jelenleg ez semmilyen szinten nem valósul meg. A tudományos szemléletnek hála szolgai gondolkodásra nevelnek mindenkit, a tények, adatok és elméletek minden felülvizsgálat nélküli, automatikus befogadására. A tanárok egyenesen sértve érzik magukat, ha valaki vitába száll velük, ahelyett, hogy örülnének neki. A diákok gyönyörűen megtanulnak magolni, kérdések nélkül befogadni, és a tanárok szája íze szerint gondolkodni.
Valódi helyet (a tudományokéval minimum egyenrangút) kéne kapnia az oktatásban a filozófiának, a kultúrának, a nyelvnek, a művészeteknek – és itt most nem filozófiaTÖRTÉNETRE, művészetTÖRTÉNETRE, adatok és tények monoton ismertetésére gondolok, hanem arra, hogy a diákok a legkülönfélébb szellemi áramlatokkal találkozhassanak, ismerkedjenek meg mindazzal, amit az ember, az emberiség valaha gondolt a világról. Hogy ne csak a tudományos körök által elfogadott nézeteket biflázzák be, hanem nagyjából lássák át az emberiség rendkívül messzire nyúló, gazdag hagyományait, a gondolkodás lehető legkülönfélébb módozatait. Hogy egy könyv ne a világ legunalmasabb tárgyát jelentse számukra, hanem keltsen bennük izgalmat, hogy egy történetet, egy másik világot, egy másik ember gondolatait ismerhetik meg.
Még egy kicsit redukció definíció (bocsánat ha offnak érzed):
TörlésA lényeg amit mondani akartam egzaktabban, hogy redukció az én értelmezésemben egyszerűen annyit tesz visszavezetés (tehát valamit valami másra vezetsz vissza), tehát egy pontos redukció esetén nincs információ vesztés.
Ha ez számít itt két definíció az angol nyelvű wikipedáról (csak hogy lásd nem egyedül vagyok a szavak ilyetén értelmézésével):
"Abstractions may be formed by reducing the information content of a concept or an observable phenomenon, typically to retain only information which is relevant for a particular purpose."
"reduction is the process by which one object, property, concept, theory, etc., is shown to be explicable in terms of another, lower level, entity"
http://en.wikipedia.org/wiki/Abstraction
http://en.wikipedia.org/wiki/Reduction_%28philosophy%29
A redukciót egyébként tényleg használják szimplán az egyszerűsítés értelemben is - ebben igazad van - de tudományos redukció célja nem az egyszerűsítés (persze megeshet hogy ez lesz a végeredmény) hanem szimplán a "helyes" magyarázat, X dolgot Y fogalmakkal leírni. Eközben a fő motiváció a általában a pontosság tehát pont az információ vesztés kerülése.
És visszatérve a misztikusabb megközelítéshez: hogy a többi hívő milyen isteneket és miért tüntet ki, azt nem tudom, a magam részéről azonban mindig törekedtem arra, hogy a dolgot a lehető legközvetlenebbül közelítsem meg. Hogy ne tartsak kiváltságosnak egy vallást sem a többi felett, hiszen szerintem a vallás elsősorban kulturális-természeti-történelmi képződmény.
VálaszTörlésNem is alakulhatott másképp, minthogy a különböző népek, különböző országok talaján más és más vallások bontakozzanak ki, hiszen a vallás az egyes népek történelméből, hagyományaiból is táplálkozik. Ilyenformán teljesen érthető, hogy „globális” vallás nem létezik, egészen addig, amíg az emberiség maga is globális kultúrává nem alakul.
Éppen ezért az egyetlen, számomra helyes útnak mindig is azt tartottam, ha valamennyire megpróbálok függetlenedni a külső befolyásoló tényezőktől, és a lehető legközvetlenebb tapasztalatokat szerezni. Egészen kicsi gyerekkorom óta jelen van az életemben a „természetfeletti”, először inkább csak álmok és – számomra is érthetetlen – vonzódások formájában. 4-5 éves koromtól vannak álmaim istenről, és ez az isten nem a keresztények istene (hiszen akkor még fogalmam sem volt a vallásokról). Az álmaimban megjelenő istenképeknek azonban voltak közös jellemzőik, tehát már akkoriban is fel tudtam ruházni bizonyos tulajdonságokkal. Az első és számomra legfeltűnőbb a hatalmasság, a végtelen kiterjedés, és az ebből adódó érzés, hogy hihetetlenül eltörpülök mellette. Ezenkívül minden alkalommal félelmet is éreztem a jelenlétében, de ugyanakkor azt is, hogy igyekszik minél jobban megközelíteni, egyre közelebb és közelebb jutni hozzám.
Alakjait tekintve legtöbbször a gömb formát vette fel, jelent meg úgy, mint maga a Nap, de volt már felhő, és óriási állat (kutyához hasonló) is. A legtöbb álmomban, még ha ő nem is szerepelt bennük, megjelent valami természetfeletti utalás, és ez mind a mai napig így van; esetenként a hétköznapi életben is kísérnek. Mivel pedig ezek a jelenségek végigkísérik az életemet, nem tudok nem foglalkozni velük – sőt, az egyik legfontosabb dolognak tartom, hogy kutassam őket, hogy ismerjem őket meg minél jobban.
Ez pedig csak úgy lehetséges, ha saját tapasztalataimon túl más emberek misztikumhoz fűződő viszonyát a lehető legjobban megismerem, és minden irányultságot, ami az embert a történelem folyamán valaha jellemezte. Miért és hogyan alakult ki a legkülönbözőbb kultúrákban az isteni lények felé való törekvés, hogyan viszonyul mindehhez a társadalom magasabb szinten, illetve az egyén szintjén? Ki miért lesz hívő vagy éppen ateista?
Így hát a vizsgálódások során mindig igyekeztem a lehető legszélesebb palettát bejárni: igen, érdekel a görög mitológia is, az archaikus népek mitológiájával egyetemben, az egyiptomi vallás, a kereszténység és a zsidóság istene, de a buddhista és a hindu hagyományok is – és persze a filozófiatörténetben megjelenő istenképek. Ezért törekszem arra, hogy megismerkedjek a legkülönfélébb misztikus, vallási vagy filozófiai szövegekkel, illetve annyi emberrel beszélgessek ilyesmiről, ahánnyal csak tudok.
Az én istenképemet egyik konkrét vallásba sem tudnám besorolni, ugyanakkor szinte mindenhol felfedezek bizonyos közös jegyeket, átfedéseket. Szóval az én „vallásosságom” sokkal inkább alapszik általam sem mindig érthető tapasztalatokon, olyan vonzódáson, amit nem tudok kontrollálni, mert mintha „kívülről” jönne, mintha valami ellenállhatatlanul maga felé húzna.