Úgy gondoltam, ha már az agnoszticizmussal kapcsolatban indítottam blogot, nem ártana a bevezetőben írtaknál kicsit pontosabban tisztáznom, hogy mit is jelent számomra ez a világnézet.
Azzal szerintem nem mondok túl sok újat, hogy az agnosztikus szót legtöbbször olyan gondolatrendszerek megnevezésére használjuk, amik valamilyen módon a "végső kérdésekkel" kapcsolatos tudás hiányára épülnek. Mivel azonban eléggé szeretünk mindent még tovább bonyolítani, az agnoszticizmus sem csupán egyféle változatban létezik. Először is, a mi kultúránkban - számomra kevéssé érthető módon - a legtöbben az Isten létével vagy nemlétével kapcsolatos kérdést ill. az arra való válaszadás képtelenségét tekintik az agnosztikus gondolkodás alapjának, bár ez a megközelítés azért nem kizárólagos. Ezen túlmenően vannak, akik csak időlegesnek tekintik a tudás hiányát ("Jelenleg nem tudom/tudjuk, hogy..."), mások egyszer s mindenkorra megismerhetetlennek gondolják a valóságot ("Sosem tudhatom/tudhatjuk, hogy..."). Néhányan csak saját magukra mondják ki a tudásnélküliséget ("Nem tudom..." - de más azért tudhatja), néhányan pedig az egész emberiségre ("Nem tudjuk..." - mi, emberek, úgy általában). Végül vannak, akik megfelelő fogalomkészlet híján az egész problémát megragadhatatlannak tartják, tehát még a kérdésfeltevésig sem jutnak el. Mindezekre az "irányzatokra" - azért így idézőjelben, mert nem tudok róla, hogy bármelyiknek is lenne intézményesült változata - az angol weben még külön megnevezéseket is találhatunk (gyenge/erős agnosztikus, ignosztikus stb.), de ezeket most nem szeretném részletezni. A lényeg az, hogy még az agnosztikus gondolkodáson belül is nagyon sokféle változatot lehet elkülöníteni, ráadásul az ezek alapját képező szempontok könnyen kombinálhatóak, sokan pedig még hozzácsapnak egy keveset az agnoszticizmustól eltérő gondolatkörök tartalmából is (így lehet valaki agnosztikus teista/ateista)... Némi kombinatorikai ismeretek birtokában nem nehéz belátni, hogy az "agnosztikus" még korántsem egyértelmű megjelölés.
És akkor a saját nézeteimről: mint ahogy az a korábbiak alapján talán már sejthető, a magam részéről az utolsóként említett, radikálisabb változathoz állok közel. Nem gondolom, hogy a valóságot keresve tudnánk, hogy mit keresünk. A kérdés számomra, ahogy már írtam is, nem az, hogy "Létezik-e Isten?", hanem az, hogy "Mi a valóság?". Isten nem több, mint hipotézis, hasonlóan még sok más lehetséges elképzeléshez. Az, hogy a világ mögött Isten áll, semmivel sem plauzibilisebb feltételezés, mint az, hogy több isten létezik, hogy az univerzum személytelen erőkre vagy elvekre épül, vagy hogy a mindenség értelme a teásbögre az íróasztalom sarkán. Az is lehet, hogy a világnak egyáltalán nincs értelme: egy abszurd világ gondolatát ugyanúgy nincs okunk elvetni, mint egy értelemmel bíróét. Egyáltalán, mi az az "értelem"? Biztos, hogy ezzel a fogalommal kell közelítenünk a mindenséghez...? Az efféle kérdésfeltevések, azt gondolom, a végtelenségig folytathatók. Mondhatnánk, hogy ilyesmin gondolkodni butaság, de szerintem éppen az a lényeg, hogy képesek vagyunk ilyen sehova sem vezető gondolatfolyamok beindítására - sőt, talán csak erre vagyunk képesek. Nemhogy a választ nem ismerjük - a kérdést sem. Így, persze, azt sem tudjuk megmondani, hogy a fel nem tett kérdésekre valaha sikerül-e választ adnunk, vagy hogy minden emberre vonatkozik-e ez a reménytelen tudáshiány. A valóság mibenlétére vonatkozóan egyszerűen nincs tudásunk - vagy, hogy ne mondjak magamnak ellent, nekem biztosan nincsen.
Nagyon jók a bejegyzéseid. Sajnos, mint mondtam, én nem tanultam filozófiát és nem is nagyon olvastam, így nem biztos, hogy túl sok mindenhez hozzá tudok szólni. Majd igyekszem:)
VálaszTörlésÉn is úgy gondolom, hogy nem tudjuk, mit keresünk. És szerintem sosem fogjuk megtudni.
Hm, hát nem vagyok egy villámválaszoló, most jutottam el idáig...
TörlésAhogy írtam is, én nem vagyok képes feladni a reményt, hogy egyszer találunk valamit. Lehet, hogy ez naivitásnak tűnik, de az, hogy eddig nem sikerült ilyesmit elérnünk, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez eleve lehetetlen lenne. Hátha... Sajnos(?) a tudásvágy borzasztóan nagy úr, különösen, ha a keresett tudás tárgya az egész létezés kérdésével kapcsolatos.
Az a kérdés, amely körül a blog szerveződik, két oldalról közelíthető meg - legalábbis az én szemléletem alapján.
VálaszTörlés1) Itt van körülöttünk ez a fizikai világ, amelyet elég jól ismerünk már. Elég jól abban az értelemben, hogy vannak eszközeink az atom alatti szintek és az univerzum legtávolabbi tájainak leírására. Olyan messzire jutott ma már a természettudomány, hogy a Világegyetem keletkezését követő egymilliomod másodpercig vissza tudjuk követni, hogy nagyjából mi történhetett. Továbbá az is "könnyen érthetőnek" tűnik, hogy az anyag egyes szerveződési szintjein megjelenő fizikai törvények okán miért jöttek létre olyan bonyolult szerveződések, mint a növények, állatok, emberek.
Tehát úgy vélem, hogy a puszta létezésünkben nincs semmi különös, ami speciális magyarázatot követelne. Van azonban más is.
2) Az érem másik oldala az emberi elme. A bennünk megjelenő gondolatok olyannyira másnak, nem anyaginak, nem fizikai létezőnek tűnnek, hogy emellett nem lehet csak úgy elmenni. A filozófia, pontosabban a filozofálás nem olyan folyamatnak tűnik, amit az első pont alá sorolnánk. Másfelől viszont a szabatos filozofálásnak ugyanolyan szigorú logikai szabályai vannak (kellenek hogy legyenek), mint egy matematikai levezetésnek. Az egyetlen eltérés az, hogy a matematikai levezetések tárgyai precízen definiált objektumok, a filozofálás tárgyai egyáltalán nem ilyenek. És itt most nem is kell nagy dolgokra gondolni, mint az erkölcs mibenléte vagy az "élet értelme" stb. Elég csak a mindig kéznél levő önmagunkat alapul venni. Ugyan ki tudná "definiálni" saját magát? Egyáltalán: a "definiálni önmagunkat" kijelentés milyen értelmet hordoz? Mit jelent pontosan?
Tehát, hogy úgy mondjam, a fogalomkészlet homályosságával van baj, nem a vizsgálati eszközzel (utóbbi a filozofálás lenne). De hát akkor mit lehet mégis tenni? Mivel a választ nyilván nem tudom, csak abban reménykedhetem, hogy a fogalomkészleink az idők (esetleg évezredek) során letisztulnak annyira, hogy szabatosan gondolkodhassunk olyasmiről is, amiről ma még nem tudunk. Egy példa: régen az "esőistennel" próbálták az emberek az időjárást magyarázni. Ma már ezen mosolygunk, hiszen tudjuk, hogy az eső a felszálló pára levegőben lebegő porszemeken való kicsapódásával jön létre.
Hogy vajon később az önmagunkkal kapcsolatos fogalmak letisztulnak-e annyira, mint a transzcendensnek indult, de hétköznapivá vált eső fogalma... Hát, ez jó kérdés... :)
Azt gondolom, igazad van abban, hogy amit ténylegesen látunk magunk körül, az előbb vagy utóbb megismerhető. Viszont: maga a környezetünk léte mint olyan már egyáltalán nem magától értetődő. Le lehet írni ezeket a dolgokat a jelenségek szintjén, meg lehet találni a közöttük lévő összefüggéseket, de azt, hogy a létezésüknek van-e valamilyen önmagán túlmutató jelentése, pusztán ennek alapján nem tudjuk megállapítani. Tudom, hogy ez egy vallásos ízű gondolat, de távol álljon tőlem, hogy bármi ilyesmi mellett is vakon elkötelezzem magam. Viszont azt gondolom, hogy ha van a világnak valamilyen metafizikai vagy más, általunk nem ismert jelentése, azt a fizikai világ tanulmányozásával nem tudjuk megismerni. Ilyen értelemben tehát szerintem érdemes a külvilág felé is fenntartásokkal közeledni.
TörlésEgyébként nekem is van egy olyan érzésem, hogy ha a rendelkezésünkre állna a megfelelő fogalomkészlet, akkor nem kellene egymásnak homlokegyenest ellentmondó világnézetekkel bajlódnunk. Viszont ezeknek a fogalmaknak mentesnek kellene lenniük az önellentmondásoktól - és ez az, amit még szerintem sem sikerült elérnünk. Sőt, a fentebb írtaknak megfelelően abban sem vagyok biztos, hogy ezekhez a fogalmakhoz feltétlenül "jelenségszintű" vizsgálódással juthatunk közelebb. Hogy mégis hogyan érhetnénk el ezt, azt persze nem tudom megmondani, de a világ lehet olyan, amit mi egyelőre el sem tudunk képzelni - ebben az esetben pedig a megismeréséhez is még kifejlesztésre váró "technikákra" (a szó tág értelmében) lenne szükségünk.