Gondolkodtam, hogy szenteljek-e pár sort ennek a kis élményemnek, de végül úgy döntöttem, hogy az általam hallott kijelentés nemes egyszerűsége folytán megérdemli, hogy a blogon is közzétegyem.
Történt ugyanis, hogy egy kisebb csoport tagjaként egy elég neves szociológussal egy bizonyos kérdés vizsgálatáról (egyébként a pártpreferenciákéról, de ez most nem számít) beszélgettünk, jócskán "belemenve" a dolog mélyebb bugyraiba. Mikor már valamennyien sikeresen elvesztettük az utolsó szál fonalunkat is, az illető (aki egyébként egy láthatóan hihetetlen szakmai tapasztalattal rendelkező, nagyon intelligens, késő középkorú úriember) az alábbi következtetés levonásával zárta a beszélgetést:
"A (társadalmi) jelenségek vizsgálatakor nem árt, ha néha a valóságot is figyelembe vesszük."
Na tessék. Még egy ekkora közhelyet, amiben mégis ennyi bölcsesség rejlik! A zárójelet én tettem az idézetbe, mert a kijelentést természetesen nem csak a társadalmi jelenségekre tartom igaznak. Annyira egyszerű az egész, és mégis olyan könnyen megfeledkezünk róla...
Bármely értelmes (szintaxis szerint helyes) mondat jelentését két összetevő adja: a. a konkrét mondat jelentése (amit állít), és b. a kontextus, és a konnotáció, vagyis azon körülmények, illetve a mondatban nem kimondott, de beleértett állítások, amelyeket vagy a mondat kijelentője vagy a hallgatóság gondol. Persze előfordulhat - és gyakori is - hogy az implicit, de hozzá tartozó állításokról mást gondol a kijelentő- és mást a hallgató. Minél egyértelműbbek akarunk lenni, annál pontosabban kell kimondani az állításokat, és explicite is tisztázni a kontextust, és konnotációt. Ez persze nem hogy a közbeszédben nem megy, de még a filozófiaiban is nehézkes.
VálaszTörlésA fenti állítást nyilvánvalóan a vicc szándékával mondták, és nem azért, mintha valami nagy igazságot akartak volna közölni vele. Ugyanis majdhogynem tautológia (csak formálisan nézve nem az, hiszen az állítás maga nem a tautológiára vonatkozik). A "társadalmi jelenségek" nyilvánvalóan a valóság részei (ez a tautológia). Annak kimondása pedig, hogy egy társadalomtudománynál a valóságot kell nézni, súlyos közhely. Az ilyen közhely állítását csak a vicc szándéka ellensúlyozhatja.
Innentől pedig a mondat, és a helyzet elválnak egymástól, külön életet élnek, hiszen nem az számít, mit mondott, hanem az, hogy hogyan, milyen helyzetben, milyen szándékkal, stb.
Na, azért igazából én sem azt írtam, hogy ez volt az évezred felfedezése!:) Igen, tényleg az adott kontextus volt az, ami felerősítette a kijelentés erejét, el is írom, miért.
TörlésA szociológiával az a gond, hogy a művelői nagyon könnyen lesznek a saját előzetes vélekedésik, nézeteik áldozatai. Minél erősebben ragaszkodik valaki az ideológiai megfontolásaihoz, annál kevésbé lesz képes az ezektől független, objektív vizsgálódásra - erről te is sokat írtál. Ezen a területen a jelzett veszély kétszeresen is fennáll: egyrészt a szociológia egyszerűen a tárgyából fakadóan is sokszor inkább "puha" adatokkal dolgozik (ld. attitűdök, vélemények, a társadalmi valóságból szublimált elvont fogalmak); másrészt, mivel a szociológus is a társadalomban él, valahol belül igazolni szeretné, hogy az adott társas világ valahol mégiscsak úgy működik, mint ahogy szerinte kellene.
Az idézett szociológus kijelentése is ezt figyelembe véve nyer értelmet: jobb, ha kevésbé görcsösen ragaszkodunk bizonyos előzetes feltevéseinkhez, és inkább a megismerési folyamatból következő, adott esetben a hiedelmeinknek ellent is mondó információk befogadására koncentrálunk. Magyarul nem vagyunk dogmatikusak. Ez a hozzáállás pedig szerintem más területeken is a javunkra válhat.:)