A mai napon - köszönhetően pár előzetes értesítés nélkül elmaradt órámnak - lehetőségem nyílt hosszabb (jóllehet teljes tétlenségre ítélt) időt az egyetemem Filozófia Intézetének épületében eltölteni. Az előbb jelzett tények miatti általános bosszúságomon túl érdekes dolgok kavarogtak a fejemben, miközben, enyhítve a várakozás unalmát, az üres folyosókat róttam. Leginkább az, hogy az épületben tanulók nem is tudják, milyen szerencsések.
Néhány éve, az egyetemi szakválasztásomkor sok dolog motivált. A késő-kamaszkori (mára alaposan kikopott) illuzórikus eszményeken túl a külső tanácsok, a saját személyes érdeklődésem és bizonyos pénzügyi megfontolások játszották ebben a legfontosabb szerepet. Filozófiát tanulni, bár kósza ötletként ez is megfordult a fejemben, nem igazán akartam, több okból sem. Egyrészt - ma is azt hiszem, jogosan - nehezen tudtam elképzelni, hogy anyagilag képes leszek "puszta elmélkedésből" fennmaradni. Másrészt, bár a középiskolában szerencsére tanultam filozófiát és le is érettségiztem belőle, annak nyelvezetét, gondolkodási sémáit, egyes problémafelvetéseit nem éreztem igazán közel magamhoz. Harmadrészt pedig - és ez a legfontosabb - úgy éreztem, a filozófia tanulmányozása számomra olyan, személyes örömet szerző időtöltés, amit kár lenne elrontani azzal, hogy hivatalos keretek közé szorítom.
Ha meg kellene mondanom, mit jelent számomra a filozófia, azt mondanám: eszközt. Segítő (vagy annak gondolt) eszközt a kereséshez, amire saját tárgytalan nem-tudásom késztet ellenállhatatlanul. Valószínűnek tartom, hogy a kutakodásnak "a bölcsesség szeretetén" (milyen szép kifejezés ez) kívül még más módozatai is rendelkezésünkre állnak: taníthatnak az élményeink, az érzelmeink, az álmok-látomások is. Taníthat a test, a lélek - és nem csupán a szellem, ahogyan ezt már korábban is lejegyeztem. Abban már kevésbé vagyok biztos, hogy az utóbbiak értelmezéséhez, feldolgozásához, a keresés célja szempontjából hasznos felhasználásához nem lenne szükség a filozófia által nyújtható segítségre. Számomra a tisztán intuitív vagy érzelmi megismerés a filozófiai jellegű gondolkodás közreműködése nélkül nehezen tűnik elképzelhetőnek, bár lehet, hogy ezen véleményem pusztán a saját gondolkodásom jellegzetességeiből fakad. Ez utóbbinak mindenesetre nagyon is fontos része az, amit a filozófiából meríteni tudok.
Akkor végső soron hogyan is áll a helyzet a filozófia "hivatalos", egyetemi keretek közötti tanulásával kapcsolatban? Remélem, nem fogtok különösebben őrültnek gondolni, de egyre inkább úgy érzem, vágyom arra, hogy ebbe egyszer belevághassak. Noha korábban különböző okokból elutasítottam a filozófiai képzésben való részvételt, ezek az akadályok mára elhárultak: az anyagi helyzetemet egy másik szakterületen folytatott (és bizonyos eredményeket már mutató) tanulmányaim nyomán remélem stabilizálni (ha pedig ez mégsem sikerülne, mostanra több alternatív ötlettel rendelkezem, mint amennyi mondjuk az érettségi után eszembe jutott volna); a filozófiai nyelvezet és témaválasztások - a nem kevés olvasásnak köszönhetően - mára sokkal könnyebben befogadhatóak számomra, mint korábban. Végül pedig, megint utoljára hagyva a legfontosabbat, már nem érzem azt, hogy az egyetemi képzésben való részvétel ronthatná a filozófiához való személyes viszonyomat. Ellenkezőleg: az elmúlt sok-sok (tényleg sok) év során szabadon és (az előbbiből fakadóan) szertelenül, néha kissé kaotikusan szemezgethettem a filozófiai művek rengetegéből. A legkevésbé sem hiszem, hogy ez haszontalan tevékenység lett volna - rengeteg információt sikerült ilyen módon magamba szívnom, bizonyos területekkel kapcsolatban viszonylag tájékozottá váltam, a megtanultak közül sok olyasmi van, amit a saját gondolkodásomba építve magam is felhasználhattam. Lehetséges azonban, hogy a szabad "garázdálkodás" évei után érdemes lenne kipróbálnom, mit érhetek el, ha a filozófiai ismeretek egy többé-kevésbé rendszerezett, elemeiben egymással különféle módokon összekapcsolt, a területhez nálam sokkal jobban értők által együvé sorolt "csomagjával" is megismerkednék. Ha - például azután, hogy a jelenlegi szakmámban sikerül a megfelelő szintű diplomát megszereznem - valóban a filozófia szak elvégzése mellett döntenék, ezért tenném.
Hogy lesz-e mindebből valami, majd meglátjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése