Néhány hónappal ezelőtt (hadd írjam le: frissen lediplomázva:)) komolyan elgondolkodtam azon, vajon mivel is fogom tölteni a szeptemberig hátralévő hosszú időt. Az akkori érzéseim nyomát most is őrzi a blog: azon túl, hogy meglehetősen profán okok miatt muszáj volt munkát találnom, elkeserített az űr is, ami egy kivételesen tevékeny időszak után hirtelen támadt körülöttem. Nem tudtam, mit tudok kezdeni ezzel a szabadsággal; a legnagyobb félelmem az volt, hogy ezekben a tétlen hetekben sikerül majd a szellemi önkínzást olyan szintre fejlesztenem, amiből nehéz lesz ép elmével kilábalni. Végül sem a tétlenség, sem az őrület nem tudott elhatalmasodni rajtam. Azon túl, hogy végigdolgoztam a nyarat, elmondhatom, hogy a mai nappal egy nagyon komoly elmélyülést lehetővé tevő időszakot zárok le (egy kis időre? vagy hosszabbra? ki tudja...). Most úgy érzem, ez fog hiányozni: a zavartalan, sokszor izgalmas, sokszor kínzó, néha örömteli, de mindenképpen mély gondolati tevékenység lehetősége.
Hogy fejlődtem-e a nyár alatt? Kérdés, mit tekintünk fejlődésnek. Ha mennyiségileg, a befogadott és feldolgozott információmennyiséget tekintve vizsgáljuk a dolgot, akkor biztosan. Rengeteg dologgal kapcsolatban volt lehetőségem komolyabban elgondolkodni, új módszerekkel gazdagítottam a szellemi apparátusomat, több új területtel is megismerkedtem. Hogy mindez jelent-e minőségi fejlődést, nem tudom. Agnosztikusként, azt hiszem, az ember kénytelen elfogadni egyfajta erkölcsi nihilizmust - nincsenek objektív etikai mércék sem a tettek, sem a személyes fejlődés megítéléséhez. Nem tudom, a tisztaság vagy a bemocskolódás felé tettem-e lépéseket, mert nem tudom, léteznek-e ezek a fogalmak, és ha igen, mit jelentenek. Jobb ötlet híján tehát maradok továbbra is az, akiként ezt a nyári utat végigjártam: őszintén "hitetlen" és "tudatlan" ember, aki reméli, hogy tart valahová - ha egyáltalán van hová tartani.
Ha valamit az elmúlt pár évben megtanultam, az az, hogy nem igazán érdemes néhány hónapnál hosszabb távra pontos terveket készítenem (ha ilyesmire vetemedtem, azt az élet előbb vagy utóbb, de rendszeresen felülírta). Azzal kapcsolatban tehát, hogy mit várok a most következő időszaktól, csupán az elkövetkezendő néhány hónappal kapcsolatos elképzeléseimről tudok írni.
Először is egy számomra meglehetősen új és izgalmas területtel kezdek majd mostanában megismerkedni. Remélem, hogy az, amit itt megtanulhatok, nem pusztán mint jelenlegi és leendő munkavállalónak, hanem mint alapvetően szellemi beállítottságú embernek is képes lesz számomra nyújtani valamit.
Remélem, meg fogok tudni küzdeni azzal a sok-sok feladattal, ami egyelőre olyan ijesztően tornyosul fölém.
Remélem, most is hoz majd elém az élet olyan embereket, helyzeteket, tapasztalatokat, akiktől és amelyekből értékes dolgokat tanulhatok. És, ha úgy adódik, remélem, hogy értéket adhatok át majd akkor is, ha nekem magamnak kell tanítanom (nem csak a katedráról).
Végül pedig remélem, ezután sem kell majd csalódnom magamban - sem leendő(?) értelmiségiként, sem - és ez az igazán fontos - kereső-gondolkodó-érző emberként.
Hogy mikor adódik legközelebb a mai nappal véget érthez hasonlóan hosszas, nyugodt elmélyülésre alkalmas időszakom, nem tudom. Mindazonáltal szeretném és megpróbálom a következő hónapokat arra használni, amire az általuk kínált lehetőségek alapján alkalmasnak tűnnek: "anyaggyűjtésre" a további szellemi "építkezéshez".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése