Úgy érzem, alkalmas a perc arra, hogy néhány dolgot megköszönjek Neked, Istenem.
Köszönöm, hogy már nem hiszek Benned. Nem tudok és nem is akarok.
Köszönöm, hogy sosem tudok már Hozzád fordulni: sem örömömben, sem bánatomban, sem tanácstalanságomban, sem kétségbeesésemben. Köszönöm, hogy az életemért engem terhel a felelősség, és azt is, hogy - legalább néha - elég erőt érzek magamban mindezt emelt fővel viselni.
Köszönöm, hogy ha most kellene meghalnom, azonnal el is kárhoznék. Tíz parancsolatodból hetet nem tartok be, nem sok reményt fűzhetnék a végítélethez.
Köszönöm, hogy olyan idegennek érzem magam az emberek között, mintha egy másik bolygóról érkeztem volna. Köszönöm az undort, a haragot, a gyűlöletet, amit érezni tudok. És köszönöm, ha néha, bár ésszerűtlenül, mégis hagysz megnyílni egy keskeny és veszélyes ösvényt "lélektől lélekig".
Köszönöm, hogy érthetetlen helyeken és időkben ismertettél meg érthetetlen emberekkel, hogy aztán érhetetlen fájdalmakat és érthetetlen csodákat élhessek át velük.
És köszönöm, hogy mindennek ellenére nem tudok szabadulni Tőled, mert az általad hagyott űrt kitöltő kérdés ott van velem minden percemben. Köszönöm Neked a vágyat és a nyugtalanságot, ami betölti az életemet.
Ez jó:) Egyszer BéDéKá is írt egy aforizmát, ami pont ilyen volt, mint ez a bejegyzés, csak sajna nem találom. Valami olyasmi volt, azt hiszem, hogy hálát adott Istennek, hogy nem hisz benne.
VálaszTörlésSemmi gond, szép lassan úgyis sikerül engem (is) megnyerned BéDéKának, úgyhogy előbb-utóbb meg fogom találni.:D Azt hiszem, Dawkinsnál olvastam egyszer (ami kész csoda, mert különben nem ki nem állhatom a stílusát), hogy Isten az őszinte hívőnél csak az őszinte kételkedőt* becsüli nagyobbra, mert az utóbbi minden félelme ellenére sem hajlandó lemondani a véleményéről. Nos, úgy érzem, egy ilyen viszonyba még Isten "fricskázása" is bőven belefér.:) Meg szerintem egy-egy átgondolt és komolyan vett paradoxon leírásával olyan tartalmakat is ki lehet fejezni, amit a szemantikailag kifogástalan mondatok már nem bírnának el.
VálaszTörlés* Itt Dawkins igazából az ateistákra gondolt, de én önhatalmúlag az agnosztikusokra is érvényesnek tekintem a gondolatot. Bár maga Dawkins nem sokra becsüli az agnosztikusokat - ami egy újabb ok ara, hogy ellenszenvesnek tartsam;)
Majd reagálok erre is, amit írtál, most csak bemásolok párat BéDéKá aforizmái közül, amiket most találtam, Istennel kapcsolatosak és megtetszettek:
VálaszTörlésA Semmi két részből áll. Az egyiket úgy hívják, hogy Valami, a másikat úgy, hogy Isten.
Nem hiszem, hogy alapvetően másképp alakult volna a világ sora akkor, ha a Jóisten helyett Lucifer mond vésőbe parancsolatokat Mózesnek. A szeretet és a gonoszság aránya nem változik a világban azáltal, hogy melyik kap legitimációt és melyik kerül törvényen kívülre. Ahogy a szeretet temploma tövében ott burjánzik a tiltott bűn és a fel nem számolható baj, úgy a gonoszság szentélye mellett is virágozna a tiltott erény és konspirálva ott szervezné titkos bandáit a kiirthatatlan szeretet.
És megvan az is, amit kerestem!:) :
Kis privát paradoxon
Uram, add, hogy ma se szoruljak istenhitre.
A tudatosan teremtett istenség vagy más mitológiai alak áthidalja a világ lényegi megragadhatatlansága és a szubjektumnak éppen a világ-lényeg megragadására irányuló törekvése közti paradoxont.
Itt találtam ezeket amúgy: http://hhrf.org/ungbereg/bdk/cedul/cedul_0_i.htm
És kiderült, hogy azért nem találtam eddig, mert aforizmaként kerestem rá, közben meg BéDéKá C-dulnak nevezi ezeket.
Örülök, ha megnyerlek BéDéKának:)
VálaszTörlésDawkins alatt Richar Dawkins biológust érted? A gondolat tényleg jó, nekem is tetszik.
Hú, de későn válaszolok...:) Igen, Richard Dawkinsra gondoltam, az pedig, amit idéztem, az Isteni téveszmében szerepel. Egyébként a könyv maga nagyon sok érdekes gondolatot tartalmaz, de Dawkins olyan agresszívan vallásellenes, hogy az szerintem már jócskán túlmegy a politikai korrektség határain. Meg mellesleg "agnosztikus-ellenes" is, ami, ugye, még az előzőnél is nagyobb probléma.:D
TörlésHú, nagyon köszönöm az aforizmákat, a múltkori semmiről szóló szövegeket meg főleg. A heideggeresbe teljesen beleszerettem (még az is lehet, hogy lesz majd belőle egy bejegyzés, még nem tudom) - egyszerűen zseniális!:)))
A mostaniak közül számomra nagyon érdekes az, amit BéDéKá a jó és a rossz felcserélhetőségéről ír - ezen a problémán ilyen formában, azt hiszem, még sosem gondolkodtam. Ugyanakkor egy bizonyos furcsa érzést is kelt bennem az idézett gondolat, mert azt sugallja, hogy az emberekben közelítőleg megegyezik a jóság és a gonoszság aránya. Nagyon érdekes kérdés, hogy vajon mi a jóság és mi a gonoszság. Az én szememben az utóbbi időben kissé felolvadtak ezek a fogalmak, bár lehet, hogy ez csak amolyan szakmai ártalom.:D Mindenesetre nehéznek érzem meghatározni, hogy mennyi jóság és gonoszság lakhat bennünk, ha egyszer egy önmagában is nehezen definiálható ellentétpárról van szó. Vagy netán kezdek már kicsit túl szőrszálhasogató lenni?;)