Nagyjából az ötezredik ilyen bejegyzés jön, de mit lehet tenni, ha egyszer olyan jó az ember saját gondolataira mások írásaiban is rácsodálkozni.
Tegnap éjjel egy cenzúráznivalóan késői időpontban került a kezembe Michio Kaku Hipertér című könyve. Az ok, amiért beleolvastam, valójában a virtuális provokáció volt: egy nem teljesen egyértelműen megítélhető tanárom nemrég úgy nyilatkozott, hogy az említett szerző művei nem többek puszta matematikai játékoknál. Az állítás erőssége elég okot adott arra, hogy magam is utánanézzek a dolognak. Az eddig olvasottak alapján Michio Kaku védelmében egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy írásai fantasztikus jellegével ő maga is tisztában van, azonban képes meggyőző érveket hozni amellett, hogy a fizika mai állása létjogosultságot ad a deduktív következtetések levonásának is. Ebből a szempontból tehát (legalábbis jelenleg) nem találok kifogásolnivalót a szerző munkásságában.
Amiért azonban ezt a bejegyzést írni kezdtem, az nem egy episztemológiai vita továbbvitelének a szándéka volt, hanem egy gyönyörű gondolat megosztásáé Michio Kaku könyvének lezárásából. Kommentárt nem is szívesen fűznék hozzá, a leírtak egyszerűen magukért beszélnek:
"Sokan az élet értelmét egyéni gyarapodás, emberi kapcsolatok vagy személyes tapasztalatok révén keresik. Számomra úgy tűnik azonban, hogy annak áldása, hogy elménk képes megsejteni a természet legvégső titkait, elegendő értelmet ad az életnek."
(Az idézet forrása: Michio Kaku: Hipertér, 342. o.)
Szia ismét! :)
VálaszTörlésNagyon örülök ennek a posztodnak, mert olyan kérdést taglal (a fizikusok spekulációit és ezek létjogosultságát), amely engem is foglalkoztat. Írtam is valamikor egy posztot az ügyben:
http://instantfilozofus.blog.hu/2010/10/29/ismeretterjeszto_tevemusorok
Egyet kell, hogy értsek a "nem teljesen egyértelműen megítélhető" tanároddal. Azt hozzátéve, hogy van a spekulációknak létjogosultsága. Ám sajnos Kaku (és a többiek) nem igyekeznek hangsúlyozni, hogy elméleteik nem többek puszta feltételezéseknél. Márpedig egy tudós, ha spekulál, azt erősen hangsúlyoznia kell...
Hát, igen, azt hiszem, megint olyan területre tévedtünk, ahol Te "csöppet" kompetensebb vagy nálam, de nem baj.:)
TörlésIgazság szerint a könyvet még nem olvastam végig, de ha olvastam volna is, nem vagyok biztos benne, hogy megfelelő kritikai attitűdöt tudnék kialakítani a leírtakkal kapcsolatban. A bevezetőben tényleg szól Kaku arról, hogy a feltételezései egyelőre puszta spekulációk, bár lehet, hogy ez az első és utolsó utalás erre az egész könyvben - még nem tudom, hogy így van-e. Viszont abban igazad van, hogy az ilyen jelzések ellenére a leírtakat valószínűleg hitelesnek tartanám, mert (megfelelő ismeretek híján) miért is ne.
Egyébként az illető tanárom - akivel kapcsolatban nem csak a Kaku-ról tett megjegyzései miatt vannak fenntartásaim - úgy általában eléggé elítéli a tudományos ismeretterjesztést, mint műfajt (a mostani órán pl. Kaku helyett Hawking volt terítéken). A belinkelt bejegyzésed alapján úgy látom, ebben azonos véleményen van Veled. A dolog azért kissé kétségbeejtő, mert ha a közérthetően megírt ismeretterjesztő művek időnként többet építenek a hatáskeltésre és/vagy a fantázia játékaira, mint a tudományos korrektségre, akkor a hozzám hasonló kíváncsi laikus csapdába kerül: vagy nem olvas semmit, vagy kiteszi magát az ilyen információk jelentette veszélynek. Ez nagy baj, ha az embert tényleg érdekli valami.
Egyébként van olyan laikusok számára is "fogyasztható" könyv/műsor/stb., ami szerinted a fent boncolgatott etikai(?) szempontból is megállja a helyét?
Nagyon érdekes, amit a blogodon írtál. Viszont őszintén szólva kissé túlzottan optimistának érzem azt a gondolatot, miszerint a tudósok csupán egyfajta "teremtő" funkciót próbálnak betölteni ezekkel az elméleteikkel. Ha valóban elégtelenül alátámasztott spekulációkról van szó, akkor, bár lehet, hogy rossz vagyok, ellenállhatatlanul kísért a publikálás mögött meghúzódó anyagi érdekek gondolata... Vagy ilyet elkötelezett tudósokról ne is feltételezzek...?
Kedves Eszter!
VálaszTörlés"...ha a közérthetően megírt ismeretterjesztő művek időnként többet építenek a hatáskeltésre és/vagy a fantázia játékaira, mint a tudományos korrektségre, akkor a hozzám hasonló kíváncsi laikus csapdába kerül..."
En - nehany mas dolog mellett - ezert lettem matematikus: a tudomanyos ismeretterjeszto muvek sohasem tudtak kielegiteni, mert ereztem: az _igazi_ okokat es indokokat nem kepesek atadni. Tenyleges indoklas nelkul csak "mesenek" ereztem a leirtakat.
Persze amit en ereztem, az csak az en egyeni hozzaallasom okan volt igy. Raadasul nem eleg hosszu az elet ahhoz, hogy mindennek sajat maga jarjon utana az ember. :(
Van azonban egy nagyon jo konyv, ami eppen a fantaziajukat tul szabadon engedo fizikusokrol szol, akik mar-mar dogmaszeruen ragaszkodnak a bizonyitatlan es bizony (ma meg?) bizonyithatatlan elmeleteikrol. Mi a gubanc a fizikaval? a cime, Lee Smolin irta. Ezt melegen ajanlom.
"kísért a publikálás mögött meghúzódó anyagi érdekek gondolata... Vagy ilyet elkötelezett tudósokról ne is feltételezzek...?"
De, sajnos feltetelezhetsz. A fenti konyvben egyebkent errol is van szo!
Publikalasi kenyszer, nagyosszegu kutatasi tamogatasok elnyereseert folytatott harc... Ez, noha nem sulyos es a tudomanyossag alapjait meg nem veszelyezteto, de letezo jelenseg. Aki nagyobbat mond, esetleg nagyobb penzhez jut.
"Raadasul nem eleg hosszu az elet ahhoz, hogy mindennek sajat maga jarjon utana az ember. :("
TörlésHát, szívemből szóltál. Nyilván sokak számára közhelyesnek tűnne ez a megjegyzésed, de sajnos a jelentése sokkal-sokkal mélyebb annál, mintsem hogy tényleg közhelynek tekintsük. Elvileg ugye az ilyen gondolatok okozta feszültségre lenne válasz a kultúra, mint az emberi ismeretek gyűjtőhelye, csak hát az ember mint kíváncsi egyén tudni akar, türelmetlen. És szellemileg nagyon igénytelennek kell lenni ahhoz, hogy valakit megvethessünk ezért.
Kicsit elkanyarodva az eredeti témától: arról, amit írtál, eszembe jutott Szent Pál szeretethimnusza, abból is egy mondat: "Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek."
Neked mi a véleményed erről? Persze, ha nem szeretnél, egyáltalán nem muszáj válaszolnod.