Feltaláltam. Mármint a spanyolviaszt.:) Na, persze, ne gondoljatok semmi komolyra, csupán a szokásos filozofikus-önelemzős gondolatfolyamomban jutottam el egy újabb, különben eléggé evidens felfedezéshez.
Rájöttem, hogy agnosztikusnak lenni, kimondott módon "nem-tudni", intuitív dolog. A szkepticizmus, az agnoszticizmus és más hasonló címkék alatt futó, egyébként nem is egyértelműen elkülöníthető gondolatrendszerek(?) meglehetősen gyakori kritikája az, hogy a tudás tagadásával, esetleg lehetetlenségének állításával már eleve feltételezik egy bizonyos ismeretelméleti tárgyú tudásmorzsa lehetségességét. Az ellenvetés alighanem jogos: az agnoszticizmus, ha pozitíve bármit is állítani próbál, azzal saját magát számolja fel. Akkor is, ha csupán az önnön létjogosultsága mellett próbál érvelni.
Az agnoszticizmusnak, ha hiteles és ellentmondásmentes, egyetlen lehetséges forrása az intuíció. "Érezhetjük" úgy, akár alapvető létélményünk is lehet az, hogy semmit sem tudunk. Ez a megérzés viszont - és ezt nem könnyű elfogadni - nem jogosít fel bennünket arra, hogy az objektivitás igényével léphessünk fel.
Vagy objektivitás és önfelszámolás, vagy intuíció és fennmaradás. Számomra pillanatnyilag úgy tűnik, hogy agnosztikusként ezek közül a lehetőségek közül választhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése