Az jutott eszembe, hogy érdemes lenne kicsit körüljárni a címben megnevezett test-lélek-szellem témakört. Persze, a blog jellegének megfelelően, a feldolgozást az agnosztikus gondolkodás, ezen belül is a saját agnosztikus gondolkodásom keretében készülök megtenni. Mivel viszonylag rövid idő alatt is rengeteg dolog jutott eszembe a téma kapcsán, jelenleg úgy tervezem, hogy egy több részből álló minisorozatot kerekítek majd ki az ide kapcsolódó gondolataimból - meglátjuk, mi lesz belőle.
Ebben az első bejegyzésben azt szeretném bemutatni, hogy hogyan is fogom fel - agnosztikusként - a címben szereplő fogalomhármast. Azért érzem itt fontosnak a vonatkoztatási keretként használt világnézetem kiemelését, mert a téma vallásos körökben igazi örökzöldnek számít, sőt, ateista-materialista feldolgozásokkal is bőven találkozhatunk. Az én eszmefuttatásom viszont, ahogy azt már megszokhattátok, várhatóan (hacsak közben nem térek meg/ki...:)) kifejezetten agnosztikus alapokra épít majd. Lássunk is neki!
Hm, hát hogy mégis mi ez... Mivel a számítógépes grafikai ismereteim hagynak némi kívánnivalót maguk után, az eredeti terveimen módosítva kénytelen voltam egy kissé kezdetleges ábrázolás segítségével vizualizálni a mondanivalómat - remélem, ezt elnézitek nekem.:) Az ábra a test, a lélek és a szellem fogalmairól alkotott elképzeléseimet hivatott illusztrálni. Ha a körvonalak nem is, a színek a saját választásaim eredményei - nézzük, mit is jelentenek:
Barna - a test: A föld és egyben a bomlás színe; az én felfogásomban a test jelképe. Test alatt értem az ember biológiai megnyilvánulásait - magát a fizikailag létező élőlényt annak minden életfunkciójával, érzékelési képességeivel, ösztöneivel együtt. Arról a "tünetegyüttesről" van tehát itt szó, amely a fejlettebb állatok létezéséhez éppúgy hozzátartozik, mint az emberéhez. Az utóbbi esetében azonban a lét több, mint ezeknek a megnyilvánulásoknak az összessége. A test "röghöz [földhöz - ld. a magyarázat elejét] kötött" - biológiai igényei és korlátai (pl. időbeli behatároltsága) határozzák meg. Bár nélküle a lélek és a szellem kibontakozása lehetetlen lenne, pusztán a test még nem ember. Önmagában "por és hamu", semmi több.
Zöld - a lélek: Bevallom, a lélek színén gondolkodtam a legtöbbet. Furcsa módon a köztudat az általam érzelmi működésként definiált lélek különböző megnyilvánulásaihoz igen sokrétű színszimbolikát társít (a vörös a szerelem és a szenvedély, a fekete a gyűlölet és a gyász, a fehér az ártatlanság, a lila az őrület stb. színe), számomra mégis a zöld szín az, amely a legjobban keretbe foglalja mindazon tartalmakat, amelyek a saját felfogásomban a lélek integráns részei. A zöld az én szememben a lélek, az érzelmi szféra ideális állapotát sűríti magába: a szabadságot, a tisztaságot, az őszinteséget, a nyugalmat és a megnyugvást. Így lett számomra a zöld a lélek színe.
Kék - a szellem: A szellem számomra a gondolkodás, az elvontság, az összetett kognitív erőfeszítések színtere. Ezért választottam ezen szféra jelölésére a kéket - azt a színt, amely mind közül a legritkábban fordul elő a fizikai világban; amely, mondhatni, a "legéteribb". A zöldhöz hasonlóan a kék szín is magában foglalja a tisztaság mozzanatát, ez esetben azonban a tisztaság "zavartalanságként", a fizikai világtól való viszonylagos függetlenségként értelmezendő. (Nem) mellesleg az összes szín közül a kék áll a legközelebb hozzám, ahogy a bejegyzés témájául szolgáló hármasság tagjai közül is az ezen színnel szimbolizált "szellemet" sejtem a legfontosabbnak - de erről majd később.
Az reményeim szerint már a fenti sorokból is látszik, hogy a szóban forgó fogalmakat igyekeztem úgy definiálni, hogy az eredmény ne kötődjön semmilyen idealista vagy materialista állásponthoz sem. Épp olyan "szabadon lebegő" megfogalmazásokra törekedtem, mint amilyennek világnézetként az eszmefuttatás alapját adó agnoszticizmust érzem. A következő pár bejegyzésben terveim szerint fogok írni arról, hogy a saját értékrendemből kiindulva hogyan állítanám fel a három terület hierarchiáját és miért; valamint az egyes szférák közötti átjárhatóságról és annak korlátairól is. Szeretném továbbá felhívni a figyelmet néhány olyan, a témával kapcsolatban bennem felmerült kérdésre is, amelyeket megválaszolni ugyan nem tudok, azonban továbbgondolásra érdemesnek tartok. És persze elképzelhető, hogy a bejegyzések írása közben még újabb, előre nem látható gondolatok, megfontolandó problémák is megfogalmazódnak bennem a test-lélek-szellem kérdései kapcsán - ha így lesz, ezeket is igyekszem majd megosztani Veletek.
Szóval folytatás következik - hamarosan!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése