Nem tudom, más is érzi-e úgy, mintha az élete már nagyon régóta egy bizonyos vezérmotívum körül forogna. Talán nem teljesen szokványos, ha ez így van, nem tudom - nálam mindenesetre éppen ez a helyzet.
Fogok még írni erről, de gyakorlatilag onnantól kezdve, hogy képessé váltam a gondolkodásra, szenvedélyem a valóság keresése. Talán - nem túlzok - négy éves lehettem, amikor beférkőzött az elmémbe a végtelenség és a halál gondolata - azoké a dolgoké, amelyeknél ijesztőbbet azóta sem igen tudok elképzelni. Nem sokkal ezután már egyrészt elkezdtem remélni, hogy Isten létezik, másrészt ettől a reménytől félig-meddig függetlenül nekiláttam az igazság keresésének is. A két kérdés közül az elsőnek mára már nem tudok kiemelt jelentőséget tulajdonítani - a második azonban azóta is változatlan erővel él bennem és hat rám. Nincs nap - sőt, valószínűleg óra sem - hogy ne gondolnék a valóság kérdésére. Amikor csak lehetőségem van, olvasással, beszélgetéssel, önálló elmélkedéssel próbálom kitapogatni az általam keresett válaszokat. Ha dolgozom, azért teszem, hogy biztosítani tudjam a magam számára a keresés nyugodt perceit; néha pedig a munkám szemléletében is az állandó kutatás egy fejezetét élem át. Tudok szeretni, tudok örülni, de mindez semmivé törpül ahhoz a vágyhoz képest, hogy megismerjem a világ magyarázatát. Jó dolognak tartom a kényelmet, az anyagi biztonságot - de egy minimális szinten túl valójában nem számít, hogy ezek biztosítottak-e vagy sem. A megismerés vágya éltet, irányít, önmagam fölé emel. És valahol értelmet is ad annak, hogy élnem kell. Ha nem élne bennem az az eleve haldokolva született remény, hogy egyszer, talán, egyelőre számomra ismeretlen módon mégiscsak közelebb kerülhetek a valóság megismeréséhez, meglehet, hogy már megkerestem volna azt a bizonyos "kijáratot". (Bár az is igaz, hogy biztosnak lenni abban, hogy a tudás lehetetlen, már önmagában is tudást jelent - akkor talán mégsem lenne olyan kilátástalan a helyzet?!) Így viszont élek, küzdök, szenvedek, szeretek - mindezt azonban őszintébben ajánlom az Ismeretlennek, mint ahogy bármi mást képes vagyok megtenni.
Örülök, hogy ilyeneket írsz. Nekem is nagyon fontos a valóság megismerése, az igazság keresése. Igazából nem tudom, miért nem merültem el eddig a filozófiában. A művészfilmeket nagyon szeretem, főleg Tarr Bélát és Lars von Trier-t. Tarrtól leginkább a Werckmeister harmóniák, Trier-től meg legjobban az Idióták tetszett. Pontosan ezt az igazságkeresést szeretem bennük a legjobban, a valóság őszinte, igaz bemutatását. Mindkét mű kíméletlenül boncolgatja az emberi lelket, az élet milyenségét, gondolkodik az emberi lét értelméről. Tarr filozofikusabb. A Tarr Béla-filmek szövegei is kiválóak, Krasznahorkai László írta mindet. Ő is egy zseniális író. Könyvet még nem olvastam tőle, de már beszereztem párat. Csak a Tarr-filmekből ismerem Krasznahorkait, de azokban nagyon megfogott a pontos, tiszta, igaz szövegeivel. A Tarr-filmek képi világa, zenéje is az őszinteségre, a valóság lehető legmélyebb ábrázolására törekszik. Ezeket azért írtam, mert talán neked is tetszenének ezek a filmek, én mindenkinek ajánlom:) Ezek a filmek persze nem azokat a filozófiai kérdéseket feszegetik, hogy van-e Isten vagy nincs, de a létezés értelméről, milyenségéről azért szólnak.
VálaszTörlésA filozófia és a művészet az, ami a valóság, igazság keresésével foglalkozik. Általában az ilyen műalkotások filozofikusak is, meg a filozófia is picit művészet.
Szóval engem is nagyon foglalkoztat az igazság, valóság keresése, megmutatása, legalábbis az emberi létezés milyenségét, miértjét illetően. A világ magyarázata is érdekel természetesen, de valahogy azzal úgy vagyok, hogy szerintem lehetetlen megmagyarázni, választ találni vagy akár a kérdést is feltenni. Szerintem soha nem lesz válasz, ezt elfogadtam és belenyugodtam. Nem mintha arra lenne válasz, hogy miért létezünk, mi a lét értelme, de azt szerintem nagyobb eséllyel tudjuk megválaszolni, illetve inkább azt mondanám, hogy jobban meg tudjuk közelíteni a választ.
Na most lehet, hogy tök hülyeségeket írtam ám, mondom, én nem vagyok filozófus, nem vagyok képes olyan gondolatvezetésre, mint egy filozófiatudományban járatos, valószínűleg még az egyes fogalmak sem teljesen tiszták számomra:)
Hú, először is nagyon köszönöm a filmajánlást! Őszintén szólva ezen a területen rettenetesen járatlan vagyok, magamtól biztos, hogy nem találnék ilyen filmeket, mivel azt sem tudnám, hol keressem őket:) Mindenképpen utána fogok nézni ezeknek.
VálaszTörlésTényleg olyan jó, hogy ennyi ponton hasonló az érdeklődésünk:) Még akkor is, ha kicsit másra helyezzük a hangsúlyt: végülis az emberi létezés meg az univerzum (emberrel vagy anélkül) körbejárása ugyanannak a kérdésfeltevésnek a része.
Viszont már többször akartam írni, de valahogy mindig kimaradt: szerintem ne érezd rosszul magad amiatt, hogy még nem foglalkoztál olyan "intézményes" módon filozófiával. Szerintem az írásaid sokkal mélyebb gondolkodásra vallanak, mint amit bármilyen filozófiaórán is elsajátíthat az ember. Egyszerűen nem félsz gondolkodni, és ez nagyon jó dolog!!!:) Ha pedig tényleg kedved van ilyesmivel foglalkozni, még egyáltalán nem késtél le semmiről:)
Igazad van, az emberi létezésről és az univerzumról való gondolkodás valóban ugyanannak a kérdésfeltevésnek a része. Eszembe is jutott ez a hozzászólásom elküldése után.
VálaszTörlésKöszönöm a kedves szavakat:) Kicsit aggódtam, hogy mivel nem vagyok elég járatos a filozófiában, nem lehetek e téren túl jó társaság. De akkor megnyugodtam:)