Mottóm

Csak egy gyors bejegyzés, mert a most következőket már egy ideje szeretném leírni, ellenben ténylegesen "szabad" időm csak nagyon sokára lesz...
Tehát a mottóm: "Nem tudok." Ebben az egy mondatban szoktam a magam számára összegezni a világnézetemet - mindazt, amit a világról gondolok, aminek a jegyében élek. Amikor a most jelzett célra ezt a rövid formulát használom, azt két okból teszem:
1. Hogy kifejezzem azt, hogy úgy érzem, egyáltalán semmit sem tudok, nem rendelkezem tudással.
2. A formula leírásakor vagy kimondásakor egy olyan mondatban, ahol tárgyas igeragozást kellene használnom, szándékosan alanyi ragozást alkalmazok. A nyelvtani szerkezet így ugyan torzul, de nem véletlenül. Azt akarom ezzel kifejezni, hogy a nem-tudásomat nem vagyok képes tárgyhoz kötni; nem tudom, mi az, amit tudnom lehetne; nem tudom, mit nem tudok. Így lesz a
"nem tudom (azt)"-ból "nem tudok". A tárgyas ragozás "m"-jét tanácstalanságomban váltom "k"-ra, miközben a tárgyasan ragozhatóság hiánya kiáltó űrt hagy maga után.
Mindezt összegezve tehát még egyszer: NEM TUDOK.
(És ez tényleg csak egy gyors bejegyzés volt:))