Törekedjünk pontosságra! - a "gyenge ignoszticizmus"

Nos, ha netán valakit még nem rémisztett volna el a bejegyzés címe, elárulom, hogy semmi másról nem lesz itt szó, mint az agnoszticizmus általam (is) képviselt típusáról, aminek végre sikerült nevet is találnom. A név - hát, olyan, amilyen; nehezen érthető, de legalább pontos. Így hangzik: "gyenge ignoszticizmus". Nézzük, mi fán is terem ez a fura elnevezés:
A szókapcsolatot a "gyenge agnosztikus" és az "ignosztikus" szavakból sikerült összeraknom, mely szavak, bár az angol weben (és, gondolom, az angolszász filozófiában) elterjedtek, a magyaron sajnos nagyon kevéssé. A kifejezés elemei közül a "gyenge agnosztikus" olyan emberre utal, aki a metafizikai jellegű tudás hiányát időlegesen és csak önmagára mondja ki, tehát aki elképzelhetőnek tartja, hogy lehetnek olyan emberek és/vagy korok, akik előtt és/vagy amelyekben a világ titkai feltárulkoznak. A második elem, az "ignosztikus" még egzotikusabban hangzik, de tartalmilag ez sem jelent nagy kihívást. Olyan emberre utal, aki szerint Isten létezéséről - ill. az én értelmezésemben: a világ mint olyan természetéről - bármilyen nyilatkozatot tenni azért eleve lehetetlen, mert nem áll rendelkezésünkre az ehhez szükséges fogalmi keret; tehát, ahogy már korábban is írtam, azt sem tudjuk, hogy mivel kapcsolatban szeretnénk állításokat tenni.
Összességében tehát a "gyenge ignosztikus" kifejezés körülbelül ezt jelenti: "Jelenleg nem tudom, hogy hogyan működik a világ, különösen, mivel még a megfelelő fogalmak sem állnak a rendelkezésemre." Hm, ez azért a korábbi firkálmányaim tükrében nem tűnik olyan nagy újdonságnak, mint ahogy nem is az. Örömöt számomra mindennek leírása azért jelentett, mert végre találtam egy filozófiai szempontból is elfogadható nevet az eddig megnevezhetetlen világnézetemnek. Éljen-éljen!:)