Először is pár sort a Wikipédiáról (akit érdekel a teljes cikk, elérheti itt). A következő hét pont a Tractatus Logico-Philosophicus (Wittgenstein fiatalkori műve) hét főtételét tartalmazza:
- 1. A világ mindaz, aminek esete fennáll.
- 2. Aminek esete fennáll, a tény, nem más, mint a körülmények megléte.
- 3. A tények logikai képe a gondolat.
- 4. A gondolat értelemmel bíró kijelentés.
- 5. Minden kijelentés az elemi kijelentések igazságfüggvénye.
- 6. Az igazságfüggvény általános formája a következő: [`p,`x, N(`x )].
- 7. Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.
"Egy olyan felelethez, amelyet nem lehet kimondani, nem lehet kimondani a kérdést sem.
A rejtély nem létezik."
Magyarul: számunkra csak az létezik, amit logikai úton meg tudunk ragadni. Amivel kapcsolatban erre nem vagyunk képesek, az az emberi elme számára megnevezhetetlen, megfoghatatlan, elérhetetlen. Ami viszont elérhetetlen, arról sem állításokat tenni, sem kérdéseket feltenni nem tudunk. Ezeket a dolgokat tehát emberi gondolkodás semmilyen módon nem tudja megközelíteni, így számunkra [kvázi] nem is léteznek.
Hát valami ilyesmit mondok én is - már ami a világ lehetséges magyarázatait illeti! Igen szívet melengető, amikor az ember rájön, hogy a saját gondolatai már nála jóval nagyobb elmék fejében is megfordultak... A bejegyzés megírását inspiráló második idézetet egyébként Nicholas Fearn Zénón és a teknősbéka című könyvében találtam, ami már önmagában is ígéretes olvasmánynak tűnik (különösen a műfajhoz képest - népszerűsítő filozófiai összefoglaló), de közel sem annyira, mint Wittgenstein fentebb idézett műve. Remek, ezennel felkerült egy kb. századik könyv is az elolvasandó művek listájára.:)
>A világ mindaz, aminek esete fennáll.
VálaszTörlésEz a definíció talán még annál is mélyebb, mint amilyennek második olvasatra látszik.
Matematikailag lehetséges ugyanis egymásnak ellentmondó "világokat" konstruálni. Világ alatt most egy axiómarendszert és a következményként előálló elméletet értek. Ellentmondó alatt pedig azt, hogy ami az egyik világban nem állhat elő - nem bizonyítható vagy bizonyíthatóan nem létezik -, az a másikban igen.
Tehát vannak alternatív világok és wittgensteini értelemben akkor ezek együttesen alkotnak egy "szupervilágot". Nagyon érdekes gondolat.
Ez tényleg megdöbbentő! Sőt, tudomásom szerint (de megint lehet, hogy tévedek) nemcsak elméletileg, hanem a gyakorlatban is létezhetnek egymást kizáró törvények szerint működő világok, már amennyiben a multiverzum-elmélet(ek)nek igaza van. De nyugodtan javíts ki, ha tévedek!:)
VálaszTörlésEgyébként, ha belegondolsz, elméleti téren is lehetnek további módjai annak, hogy önmagukon belül ellentmondásmentes(?), egymásnak azonban ellentmondó világokat alkossunk. Ezt példázhatják többek között a különböző vallások által felépített világképek vagy mondjuk egy-egy művész alkotói "világa". Jóllehet ez utóbbiak helytállósága tényszerűen nyilván nem igazolható, kérdés, hogy mit értünk az alatt, hogy "aminek az esete fennáll." Ha nem a tudományos értelemben vett bizonyíthatóságot (hanem mondjuk intuitív tapasztalatot), akkor akár az ilyen, szintén egymásnak ellentmondó világok egy közös "szupervilágban" való létezésének lehetőségét is számításba vehetjük. Bár azért ez szerintem elég ingoványos talaj...
Nem tudom, szoktál-e belpolitikáról beszélgetni a barátaiddal. Ha igen, észreveheted, hogy gyakran mintha bal- és jobboldaliak nem is ugyanabban a világban élnének. Ugyanazt a politikai döntést az egyik oldal az egekig magasztalja, a másik országvesztésről beszél. Ez remek példája a párhuzamos, nem tudományos alapú világoknak, amiről fentebb írtál. (Más kérdés, hogy erre a kiegyezés-képtelenségre mindannyian egyformán ráfázunk.)
TörlésA multiverzum-elméletek. A fizikusok töprengenek azon, hogy létezhetnek párhuzamos univerzumok, melyekben akár más-más fizikai törvények uralkodhatnak. Mivel ezek létét semmi sem zárja ki, az ezeken a kérdéseken való spekulációnak végül is van némi létjogosultsága. Más kérdés, hogy ez olyannyira ingoványos talaj, hogy nem is tudom, egyáltalán mi választja el az Istenen való töprengéstől. Ugyanis az, hogy logikailag szabatos módon próbálunk a megismerhetetlenről állításokat tenni, hát... ez már majdnem nem különbözik a vallásoktól. :)
Azért megismerhetetlenek a párhuzamos univerzumok, mert "helyileg" a mienkére merőleges terekben helyezkednek el, vagy mert elkülönülő, egymással nem kölcsönható buborékokban foglalnak helyet.
(Ha van egy matematikailag és fizikailag működőképes, a mienkétől különböző világot leíró Világegyetem-modellünk, akkor az vajon már létezik is (ha más nem, az "ideák világában")? Ohh, te jó ég. Platón, segíts! :D)