A fenti ábrát egy mostanában olvasott, kifejezetten az agnoszticizmusról szóló könyvem ihlette. A kérdésem, mint már annyiszor, ennek az írásnak a kapcsán is az: miért kényszerítjük magunkra az "Isten vagy (spirituális értelemben vett) semmi"-jellegű duális gondolkodást? Ez, legalábbis szerintem, a kérdés durva leegyszerűsítése, noha kétségkívül kényelmes. Sajnos az említett könyv - amiről talán a közeljövőben írni is fogok - szerzője is ezzel a leegyszerűsítéssel él. Pedig felismerni, hogy a világ nem csak az általunk természetesnek vett elképzelések körül foroghat, olyan szemléletváltást jelent, mint amikor a kétdimenziós tér helyett a háromdimenziósat kezdjük vizsgálni. Ezt hivatott megmutatni a mostani ábrám is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése