Ülök az íróasztalnál. Előttem a számítógép és a mai sokadik bögre kávé. Alkoholt néhány kortynál többet soha nem iszom, elvből - különben is jobb, ha az ember a gyomrát barmolja szét, mint ha az agyát meg a máját. Úgyhogy maradnak a koffeines löttyök. Sok. Az ereimben szétáramló serkentőszer már-már erőszakosan lüktet a tagjaimban. A fejemben egy verssor visszhangzik. Adyé. Újra Ő vigasztal a közel száz éve ráborult semmiből. Fáj megmozdulni, fáj levegőt venni - csak egy verset tudok most világgá kiáltani. Hátha nemcsak nekem gyógyír.
Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
"Minden egész eltörött." Igen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése