A gyakorlatiatlanságon túl a perverzióim egy szűkebb csoportját a nyelvi játékok alkotják. Időnként, ha végiggondolom, hogy mit is sikerült eddig ezen a blogon közzétennem, rájövök, hogy gyakran használok saját magam alkotta kifejezéseket. Ennek az oka egyszerűen az, hogy nem mindig találok a gondolataimhoz tökéletesen illő nyelvi formulát, ez azonban némi agyalással az esetek egy jelentős részében megoldható...:) A blog témáját összefoglaló "agnosztikus" szót már többször alávetettem ennek a félig-meddig játékos alkotó tevékenységnek. A napokban ismét ilyesmire vetemedtem, aminek az eredménye egy rakás olyan szókapcsolat lett, amelyekkel az agnoszticizmus általam vallott fajtája a korábbi kifejezéseknél jobban megragadható. Ezeket az ötleteimet fogom most felsorolni, jelezve azt is, hogy melyik változat lett az aktuális kedvencem:
- Abszolút agnoszticizmus: Az "abszolút" kifejezést itt nem metafizikai értelemben használom, hanem a "relatív" szó ellenpontjaként. Relatív agnoszticizmuson azt a nézetet értem, amikor valaki "csupán" valamihez képest, valamivel kapcsolatban tudatosítja magában a tudáshiányt. Ezzel szemben az itt leírt abszolút agnoszticizmus egy általános, mindenre kiterjedő nemtudást jelöl.
- Teljes agnoszticizmus: Az alapgondolat ugyanaz, mint az előző változatnál; a különbséget pusztán a szóhasználat jelenti, amennyiben itt a teljes agnoszticizmus a részleges agnoszticizmus ellentéteként jelenik meg. Első ránézésre ez a megnevezéspár egyszerű tautológia az előző után, a finom mellékjelentések figyelembevétele azonban (szerintem) indokolttá teszi az abszolút/relatív ill. teljes/részleges agnoszticizmus külön pontba szedését.
- Tárgyatlan agnoszticizmus: Korábban írtam már arról, hogy véleményem szerint az agnoszticizmus lényege nem az, hogy valamit nem tudunk, hanem, hogy semmit sem tudunk, még azt sem, hogy mit nem tudunk. Ennek egy egyszerű nyelvi kifejezése az egy másik bejegyzésben már ismertetett "nem tudok" formula, ahol a "tudni" szó alanyi igeragozását a tárgyas ragozhatóság ("nem tudom azt, hogy...") hiánya teszi szükségessé. Az "-m" helyett álló "-k" tehát egy égető hiány eredményezte kényszermegoldás - olyan helyen ragozunk alanyi módon a tárgyas helyett, ahol az utóbbira lenne szükség. A tárgyatlan agnoszticizmus elnevezés erre a gondolatmenetre épül: a tudáshiány annyira áthatolhatatlan, hogy még azt sem tudjuk, hogy mire kellene vonatkoznia, még tárgya sincs.
- Alanyi agnoszticizmus: Az első két, egymáshoz közel álló megnevezés mintájára a "tárgyatlan agnoszitcizmus" módosítása, amit ebben az esetben is az árnyalat- és hangsúlybeli különbségek tesznek indokolttá. Az előző pontban tárgyalt gondolatmenetből kiindulva az "alanyi" szó egyrészt az alanyi ragozhatóság kényszerű kizárólagosságáról szóló megállapításokat tükrözi; másrészt pedig utal arra is, hogy az agnosztikus egyén a teljes tudáshiány állapotában végső soron semmire sem támaszkodhat, biztos pont híján még mindig a saját létezésének az élménye tűnik a legbiztosabbnak, amivel rendelkezik. A most kiötlött elnevezések közül számomra ez a legkedvesebb.
(A bejegyzés külalakjáért elnézést, a blog szerkesztőfelülete időnként megmakacsolja magát, különösen, ami a formázási műveleteket illeti...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése