Nincs megbízhatóbb és becsapósabb dolog az intuíciónál. Intuitíve egyaránt állíthatom, hogy:
- Hiszek az abszolútumban, hiszen maga a lét Rá a bizonyíték. A semmiből lett valami, a csendből lett hang, az élettelenségből fakadt gondolat mind az abszolútum keze nyomát viselik magukon. Őhozzá vezetnek el az álmok, a látomások, a megtapasztalások. És az emberi szív vágyai: a saját végességén túlmutató cél, az öröklét, a tudás szomjazása.
- Hiszek a világ eredendően fizikai természetében. Hiszen akárhányszor elrugaszkodtam ettől a gondolattól, végül mégis hozzá kellett visszatérnem. Isten teremtette a világot? Mennyivel valószínűbb az ősrobbanás! Az ember tervezője maga az Úr? Ugyan, kérem, gondolkodjunk reálisan: erre ott az evolúció! Történhetett volna persze mindez egy abszolútum akarata szerint is, de talán csak idő kérdése, hogy Őt is megfossza trónjától a józan ész.
- Nem hiszek semmiben. Nincs semmi, amin a szellemem fogást találhatna. És ha lenne is, csak azáltal, hogy képes vagyok kérdezni, azonnal legitim módon érvényteleníthetek bármely tapasztalatot. (Egy régi gondolatkísérlettel élve: tegyük fel, hogy Isten egy nap meglep minket mondjuk fogmosás közben. Ott áll előttünk a Teremtő, és mi biztosak vagyunk benne, hogy Ő az. A kérdés: ilyenkor nem kérdőjelezhetnénk meg a tapasztalat meghaladhatatlanságát? Dehogynem. Ahogy felteszünk egy kérdést, már meg is tettük ezt.)
Ennyit az intuícióról. A gond csak az, hogy amikor a világról gondolkodunk, végső soron mindig ehhez a módszerhez kell folyamodnunk. A világmagyarázataink talán mindig többet mondanak el rólunk, mint arról a világról, amelyre szándékunk szerint irányulnak.
Szerintem épp az ősrobbanás a legkevésbé valószínű :))...
VálaszTörlésElég abba belegondolni, hogy ha valóban megtörtént az ősrobbanás, akkor hogyan magyarázza meg a tudomány az első anyagi részecskék megjelenését? Erre két lehetőség van, de a tudomány egyikkel sem tud mit kezdeni. Ha az első anyaghalmaz előtt semmi nem volt, vagyishogy épp a semmi volt :), az is abszurd a materialista gondolkodásnak, hiszen a semmiből hogyan lehet valami - viszont ha az anyag mindig is létezett, az is felfoghatatlan tudományos gondolkodással.
A fizikusok csak az ősrobbanás utáni állapotról tudnak mondani valamit, viszont az azt megelőzőről a leghalványabb fogalmuk sincs.
Más: nem akarnál oldalra kirakni egy kommentboxot? Kicsit kényelmetlen mindig keresgélni azokat a bejegyzéseket, amikhez hozzászóltam.
Igen, itt mondjuk igen nagy mértékben igazat kell, hogy adjak neked. Bár a magam részéről eléggé hihetőnek tartom az ősrobbanást (ahogy a tudomány sok egyéb elméletét is), az biztos, hogy annak körülményei ma még a legkevésbé sem tisztázottak. Lehet, hogy egyszer, talán nem is olyan sokára, azok lesznek. Viszont az is kétségtelen, hogy még ha sikerülne is a legutolsó kis részletig rekonstruálni az akkori eseményeket, ez még semmilyen garanciát nem jelentene arra, hogy egyben a világ eredetével kapcsolatos kérdésekre is megtalálnánk a válaszokat. Ahogy te is kérdezed: mi volt előtte? Ha volt egyáltalán valami, az honnan ered? Stb.
TörlésA magam részéről egyébként el tudom képzelni, hogy az anyag mindig is létezett. Ez a gondolat az én szememben kb. Isten létezésével azonos abszurdsági fokon áll.:)
Ugyanakkor szerintem a tudomány által felhozott elméletek (ősrobbanás, evolúció stb.) teljesen összeegyeztethetőek Isten esetleges létezésével. Ha Ő létezik, miért is ne rendezhette volna be úgy a világot, hogy az, éppen ezen mechanizmusok révén, fokozatosan bontakozzon ki? Mit gondolsz erről?
A kommentboxszal kapcsolatban: tök igazad van, ez jó ötlet, csak egyelőre nem találom ezt a lehetőséget a modulok között... Amint meglesz, felteszem!:)
Én valahogy úgy gondolom, hogy a kérdések nem történelmi, hanem inkább egyéni viszonylatban kerülnek feltevésre és megválaszolásra. Ezerszer többet kérdezhet és tudhat meg egyetlen ember egy emberöltő alatt, mint száz másik száz emberöltő alatt. Vagyis a világ nem fokozatosan bontakozik ki előttünk, hanem az ismeretének lehetősége mindig is adott, ugyanis nem a mérőeszközeink bonyolultsága szerint alakul.
VálaszTörlésDe hogy ne csak mindig én "okoskodjak", idézek valamit René Guénon-tól:
"Az igaz eszme nem lehet új, mivel az igazság nem az emberi elme terméke, tőlünk függetlenül létezik, s a legtöbb, amit tehetünk, hogy eljutunk a megismeréséhez."
Hm, ezzel nem teljesen értek egyet.
TörlésAbban én is őszintén hiszek, hogy az egyénnek hatalmas értéke van (már ha feltételezzük, hogy van értelme értékekről beszélni). Azt hiszem, bármi említésre méltó is történik az emberi világban, annak végső soron mindig az egyes egyén a letéteményese. Ilyen szempontból (meg mondjuk sok más szempontból is) egyébként roppantul individualista vagyok.
De nem gondolom, hogy a világot mindig ugyanolyan mértékben voltunk/vagyunk/leszünk képesek megismerni. Az, hogy ma már tudjuk, hogy a Föld bolygó és nem lapos korong, hogy képesek vagyunk meggyógyítani egy sor fertőző betegséget, hogy olyan dolgokról tudunk beszélni, mint a relativitás- és a kvantumelmélet, egy merőben technikai jellegű tudáshalmaz lecsapódásának tűnik, de szerintem nem tisztán az. Ez a tudás természetesen nem áll kiüthetetlenül szilárd alapokon, de az empirikus bizonyíthatóság mégsem hagyható figyelmen kívül. Az, hogy a világ milyen arcait voltunk már képesek megismerni, meghatározza, hogy most és a jövőben mit gondolunk, mit gondolhatunk róla.