Statisztika

Tőlem szokatlan módon egy kis szakmai jellegű szösszenet következik. A blogom nem túlzottan nagy látogatói táborát figyelembe véve meg merek kockáztatni egy ilyen írást; aztán elképzelhető, hogy hétfőtől mint deviáns blogíró híresülök el szakmai körökben.:)

A statisztikáról  lesz szó. Azon túl, hogy a matematikai részletekkel igen gyakran meggyűlik a bajom, időnként rájövök, hogy milyen korántsem sekélyes esztétikum húzódik meg emögött a konstrukció mögött. A statisztika, ha tetszik, nagyonis agnosztikusoknak való tudomány.

Ha valaki foglalkozott már valaha statisztikával a szó tudományos értelmében, tudja, milyen komoly matematikai gépezet húzódik meg a dolog mögött. Valószínűségszámítás, sok egyéb "finomsággal" társítva - mindez egy olyan épületté áll össze, amiinek az alapzata nem a legstabilabb, ő maga azonban mégis egyben marad, mi több, minden szükséges funkcióját ellátja. Ilyesminek kell képzelnünk a statisztika tudományát is.

A statisztika a bizonytalanság tudománya. Az ember, ha ezzel foglalkozik, először is bizonyos értelemben egészen le kell, hogy csupaszítsa magát. El kell tekintenünk minden előzetes feltevésünktől a világ dolgait illetően, és arra kell támaszkodnunk, amit látunk, vagy amit mások már láttak (és, mondjuk, adatbázisokban rögzítettek - amiknek a minőségével kapcsolatban szintén lehetnek kérdéseink, de ezt most nem szeretném tárgyalni). Ezután el kell gondolkodunk azon, hogy segíthet-e a matematika abban, hogy ezekből az adatokból többet is megtudhassunk, mint amit közvetlenül súgnak nekünk. És igen - segíthet! Az így kialakuló módszernek - a statisztikának - két fontos jellemzőjére szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy sosem lesz sterilen matematikai jellegű. Egyrészt maguk az adatok, másrészt a különféle számítási módszerekbe szükségszerűen bevitt, egyébként többnyire szintén empirikus eredetű önkényes elemek megbontják a matematikai érvelés tisztaságát.

A másik jellegzetesség az, hogy a kialakított módszerekkel elérhető eredmények sosem lesznek egyszerűen igazak vagy hamisak. Lehetnek "valószínűleg" igazak vagy "valószínűleg" hamisak - de a bizonyosságról, ha a statisztikához fordulunk, le kell mondanunk. Érzésem szerint ez egy igen-igen védhető álláspont, nem is csak a statisztikában. A hétköznapi életben sejtjük, hogy nem tehetünk szert bizonyosságokra, de ezeket a sejtéseket, mint zavaró, kellemetlen tényezőket, rögtön el is toljuk magunktól. A statisztika ezzel szemben tudatosítja ezt a bizonyosságot, és megpróbálja a rendelkezésre álló kereteket a lehető legjobban felhasználni. Azzal főz, amije van. Az, amit elér, még így sem lesz tökéletes, korántsem. Viszont az az őszinteség, amivel a statisztika tudománya a világ tényei felé fordul, más tudományok és a hétköznapi létezés számára is például szolgálhatna. És ez az, ami széppé, figyelemreméltóvá teszi.